Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági temesközből II.

— Hát | ajándékot mást nem attunk. Nálunk nem vót más ijesmi, ijen ajándékféle, csak észt tartottuk. Akkó miké | mielőtt akartunk vacsorázni, akkó szépen oda- átunk a karácsonyfáhon, ászt akkó énekőtük, menyből az angyal mök csordapásztorok. Ezöket énekőtük.

(Éjféli misére el szoktak mönni ?)

— Éféli misére émöntünk, amikó vót, csak nálunk — hogy mongyam — a mi falungba ott, hát vót azé, émöntünk, tartották, csak nem vót se — hogy mongyam csak —, csak éggy ijen | aki jó tudott énekőni, éggy öreg embör, me nálunk nem vót se kántor, se semmi se, — Rábén vót — kis falu az. Most Majdán gyün, oszt Rábé, akkó mingyá asztán Kübekhön nem messze van az, oda lőhet kiabáni, még a kutyaugatás valamikó ide hallaccott, oda hallaccott, nem ide, me má most én it vagyok — mondom — ötvenöt éve Oroszlámoson. Csak akkoriba mög ... Mer úgy van a határ, erű vót Magyarország, erű vót a mi födünk, oszt vót úgy, hogy itt a magyarok kapátak, emit mög mink, ászt azé beszégettünk, hogy ugye a katonák azé né vögyék észre, me vót az a mökfigyelő is nekik, oszt azé csak fétünk. Mög útyhogy | nem mertünk annyiba ... Mög a román határ is | akkó mikó möntünk a libákat őrizni, akkó a románoknak is kiabátunk: undzsé mére, undzsé dussz. Mög mék hajigátunk is, mind gyerökök.

(Hogyha eltelt a szent este, hogyan tartották karácsony első mög másnapját?)

— Hát | templomba möntünk | délelőtt, akkó hazamöntünk, ebédőtünk. Vót, aki nem főzött akkó nap, de mink átlagba mindék fősztünk. De a régiek úty tartották, hogy azon a napon nem fősztek, nem csinátak semmit. Másnapján megin a templomba, oszt így. Mög vót, má mikó később akkó mán vót ügyé másnapján akkó mulaccság az nem vót napján soha, hanem másnapján vótag bálák ijen régi | jó parazdbálak.

(Hol tartották azokat?)

— Hát | vót éggy ojan, úgy montuk akkó mink, hoty kör, olvasó vagy gazdakör, úgy montuk. Ottan — hogy mongyam — italt is mértek, mög újság is vót akkó. Émöntek, oszt akkó ot kártyásztak is az embörök, mög újságot is olvastak, mög akkó egy másik hejiség, vót égy másik teröm, ot mög vót ijen | táncmulaccság, mög ot vót a színpad a műkedvelésre, oszt ott így vót.

(Csak fiatalok jártak ide vagy idősebbek is?)

— Idősebbek is, mék táncótak, még az én apám is táncót ot velünk, mög | mulattunk mög mindön | idősek akkoribam még. Akkoriba ügyé még a lányok izs gardi- mamákká möntek, ászt így, más nem vót akkó má, más népszokást nem nagyon tudok ijesmit.

(Milyen ajándékot adtak egymásnak?)

295