Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági temesközből II.
szüleing bele ja pészt. Ming gyerökök ugye örűtünk, ha tanátunk | me még akkó éhittük, hoty tényleg majd a Luca teszi bele, mög még akkó éhittük, hogy a karácsonyfát is a Jézuska hozza. Csak mikó má kilestük, hogy nem a Jézuska hozza, akkó (Csináltak-e lucaszéköt erre?) — Ära nem emlékszök. A is szokás vót, az, hogy | fölőtösztünk, oszt émöntünk lánkérőbe. Én | szoktam ijen viccöket csináni. Akkó ém bekormosztam magamat | bekormosztam magamat, fölőtösztem férfinek. Barátnőmékné így émöntünk ijen, nem is tudom, akkó is ijen valami | jelös nap vót, de nem tudom pontossan, hogy | karácsony vót-é, vagy mit tudom én, mi, valami ijen | vaty szilveszterre készűtünk, alik- hanem szilveszterre készűtünk. Akkó ott éggyig barátnőmhön émöntünk. Akkó mon- tam, emide mög émönyünk azokhon a másik, harmadik ház, majd | émönyünk lánykérőbe. Én löszök a vőlegény. Persze | azog botosok vótak. Be vótam kormozva, a fejemrű nem ismertek még. Hát | mindéggyiket csókótam ot mög mindön. Asz mon- gyák, hogy | hád de kicsoda jez, kicsoda jez. Hád görbe a lába, aszongyák. Há mondom, huszárnak indát. Asztán | hát ez a Takács Irén! Asztán | rágyüttek. Hát asztán ugye mögmozsdottam, asztán | így vót asztán. Nevettünk ott, mök továp táncótunk, mög mit tudom én. De a nagylám mög el izs bujt előliem | másik szobába. Nem tutta, hoty ki vagyok. Azd gondóták, tényleg valami vidéki vagy néger, vagy mit tudom én ugye. Hát nem ojan világos vót. Akkó még nem vót villany a falungba. Még nem vótam tizennyóc éves akkor, nem hát. Me | mondom, akkó má mögesküttünk, tizen- nyóc éves mikó vótam. Csak közbe én hamaráb menyasszony lőttem, csak émönt a férjem katonának, oszt mikó hazagyütt, asztán esküttünk mög. (Luca és karácsony között, az advent idején milyen szokásokat tartottak?) — Hát nálunk más szokás nem vót, hanem járták csak észt a | jászolimádást. Útyhoty házakhon vitték a | szenes csalát-szobrot, meg a mécsös égött, és végeszték észt a kilencnapi ájtatosságot mindön házná, éccé éggyik házná, máskó másik házná. (És kik möntek ide?) — Hát asszonyok möntek jobbam mög így | lányok, gyerökök, ezök mentünk jobban. Akkó eccő nálunk is, mikó nálunk rákerűt a sor, nekünk — tuggya — ojan régi vót a házunk, hogy ojan nyitót Y | vót — hogy mongyam —, tornácnak monták ottan. (Teraszos.) — Nem terasz vót az, gang. Most véranda, de akkó csak úgy vót, hogy nem vót | becsináva az eleje, csak ojan | rosténak montuk mink, fél ajtó, de rosténak montuk mink akkó. Akkó nem vót lépallatóva, csak ojan tető vót, akkó od fő vót téve a rúd, oszt a hurka, kóbász mög mit tudom én, mikó léváktuk a disznót, akkó fő vót aggasztva. Hát ming bent végezzük a kilencedöt, énekölünk mög mindön, röggé majd asz mongya az én anyám, hogy majd én sütök hurkát. Hát mikó | kigyün röggé, éggyet292
