Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági temesközből II.
gyerökök. Me mindig az embömek a sarkába, éhössek, önni akarnak! Hát mindék sza- lannom köllött utánuk. Hát má most | belefárattam, oszt most má nem kő, nem akarok velük vergőnni. Hát most má majd möglássuk, ezök a csirkék hoty hogy ának, vagy mi lösz velük. Még akarnák vonni | csirkét, mer ez ami van, éhorta a férög na- gyob részit. Van az úccán is mög a kerbe is férög, oszt éhorta, ászt most szeretnék csak még újra velük vergőnni. Hát majt hoty hogy löszök vele, nem tudom. De most a kukoricatermésünk ölék kevés lössz, hogy majd most csak talán annyi lössz, amennyi nekünk kő. Oda fordulunk má csakugyan, ahogy mongyák a szomszédok is, hogy mamaligára fordulunk. De hát mit csinájjunk. (Miért szoktak libát tenyészteni ?) — Mer annak nagyobb a húsa, mök tömni szokták, mög — gondolom — a tollát elaggyák. (Hogyan történt a tömése?) — Hát ászt úty szokták, hogy nagyobb edénybe beletöszik a kukoricát, oszt ász- tatik, lézsírozik ety kicsit, hogy jobban csússzon a torkába. Mög | akkó asztám mikó három-néty hétik tömik, akkó levágják, hoty kövérebb a húsa mög van éty kizs zsírja, aki mán szereti. Mám minekünk nem kő zsíros, mer mink má nem bírjuk a nagyon zsírosat. Oszt most nem vergődök vele eggy ál talán, mer ászt tömni kéne. De hát én nem birok léűni a fődre mám most, kész | vége annak. (Hogyan hasznosították a tollát?) — Hát ászt úty hasznosítottuk a tollát, hogy vót, mikó éhasznátam, vót, mikó elattam. Mikó hogy vót rá szükség | a pézömre, akkó elattam. Gondolom, abbú is csinátunk éty kis pészt. De hát a gyerököknek is csinátam — két fijam van — két, mind a kettőnek csinátam párnát is | tolbú csinátam paplant is. Útyhogy én ezökké szórako- zok ithon télön, mikó nem csinálok kint. Tolbú csinálok paplant, mög gyapjúbúi is csinálok paplant. Mök közbe varok is. Útyhogy mindön kézimunkát évégzök azé a kinti munka mellett. (Hogyan történt a tollfosztás?) — Nekünk az nincsen. Ászt csak így lékopasszuk a libárú, oszt kész. Gondolom, így nem csinájjug bent a fosztást, csak így a libárú lékopasztyuk, beletögyük a togba, oszt asztám mögvárjuk éty kicsit, hogy mökszáraggyon, asztám beletöszöm az új togba. Bevárom a végit, ráhúzom a hajat, kész a párna. Ez íty szokot minálunk lönni. Hát most hogy más hoty csinájja ... De vannak ojanok, akik möktípik a tollat, hogy aprób lögyön. De hát minálunk nem kő aprónak lönni, me jó van ijen is, csak ha kapunk mög van. Hát most hogy majt hogy lössz a vége, én se tudom. Köllöt vóna most az idén is étypár libát vonni, de aszongya, né vögyek, me nem nagyom mutatkozik röndösen a termés. Hát így nem is markótam bele a libába most az idén, de lőhet, hogy azé majt tavasszá mögin csak vöszök étypárat. 289
