Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági temesközből II.

— A szöllőben? Vót ottan ... Elsőb nyitottak tavasszá. Utánna vót meccés, akkó asztán átkapállás, akkó asztán jött a válogatás, ahoty hajtott a szöllő, de föl köllött, akinek szálas szöllője vót, ászt föl köllöt kötni. Hát mink kisseb lányok a szálvesszőt válogattuk, csipkottuk vissza, mög válogattuk, de vótak öregeb munkások, ez gondolom, ojan | hát tunni köllött észtét mán. Oan szakmunkának monták a meccést mög a válogatást. Akkó ászt kiválogatták, aki nem hosz termést, lédopták, hogy a termézs bővebb mök fejletteb lögyön. Hát akkó asztán íty hát mink mök kisseb lányok vótunk, akkó na mostan a szöllőbe húsztuk le ősszel a szálvesszőt. Észt úgy lé köllöt húzni ézs betakarni. Égy lekszöb vesszőt a szöllőbü, me mán vót több, azd betakartuk, hogy az né faggyom mög valahány szöm, ügyé az né vesszőn é. Akkó mán negyven dinárt kaptunk. Na de közbe az én apám nagyon szögény embör vót, hát akkó ászt nészte, hogy itten nem nagyon lösz jövője. Vótunk mindig négyen családok. Hatan vótunk testvérök, de ebbű kettő mökhalt, de négyen mindig vótunk. Én vótam a legöregebb. Elmöntünk tanyára, a kállovai tanyákra. Hát od bizon a testvéröm, az Erzsébet — két lánygyerök vótunk, mán nagyobbak — asz kanász, én gujás, és váltottuk égymást mind a két nap, hogy mejőnk, né unnyunk éggyik a másikára rá. Na akkó ot vótunk éggy évig. Hát asztán látta apám, má én nyőlök tizenöt éves, hatodigba vagyok, akkó émöntünk éggy ojan tanyára, ahun hát többen laktunk. Hát úgy húszan-harmincan is. Hát akkó ittem mán kesztem nagylánkonni. Hát akkó ottam bálák vótak, mög mit tudom én, annyira, hogy négy-öt évig laktunk ott, de nagyon-nagyon szerettünk má akkó a tanyán.

(Milyen alkalmakkor tartottak bálokat?)

— Mindön ünnepkó. Akkó vallásos ünnepöt, úty pünközsd, űrnap, húsvét mög | mindön ünnepkó régön | húsvét másnapja, pünközsd mök karácsony másnapja, vasárnapok mök szombatesték, a farsang, itt akkó örűtünk mink lányok, hogy it csag bál lögyön.

(Milyen munka volt a szőlőben az asszonyoknak?)

(Hogyan öltöztek a lányok?)

— Hát hogyan? Hát körűbelű mint mostam mink ijen idősep hatvanéves asszonyok, hogy nem vót az a ráncos ruha, csak hosszabb. Az én apám legalábbis ojan őzs- divatos vót, hoty hosszú lögyön, a térgyünket jó betakarja. Habár én sósé szerettem, mer a térgyemet még betakartam, de a hosszút nem. Majd úty vótam előtte, hogy jó van, mer mögnészte annyira, oan embör vót, hogy nézzen, hogy áll, mijen hosszú. Jó ez, ez jó, de mikó kimöntünk, elkötöttem a dérékam, oszt jó főhúzgátam, hoty kicsikét rövideb lögyön, mer vót, akinek mögengették, asz csag divatossab vót. De ojam bőjnek nem monthatom. Vótak ráncossak, szűkebbek, rakottak, mit tudom én, de csak ezöket is viselten kaptug ben némöt idő alatt.

283