Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági temesközből II.

(Hengerelni szoktak-e?)

— Nem. Hengörözni nem hengörösztünk azé, me rígebben ottam mikó a némötökné szógáltam, ot hengörösztünk, de ittem mán | éggy alkalommá elejibe — me dohánt is termetem — a dohánfődet is előre léhengörőtem, hogy asztat a csíkot kibírjuk húzni, ahova mén a palánta. Akkoriba, de má most az mökszűnt, útyhogy mám most avvá eggyáltalán nem foglalkoznak. Mög a répát is hengörőtük, de má most asz se hengörölik. A hengörölés ... Minálunk három hengör vöt. Példájú éty a hengör az előre vitt, tuggya, kettő mök kétfelű éggy-éty szinte, észt három hengömek montuk. Azon vót ülés, abba befoktuk a lovakat | a hengörbe, ézs gyöplűvé hajtottuk, útyhoty körűjártuk a fődet szinte avval. De vót, akinek éggyes hengöre vót, a hosszú hengör, avvá. De az nem ojan jó abbú a rézbű, me hotyha vót hajlat a fődbe, az nem simította úgy el a fődet, mind ez a hármas hengör. Évvé csinátuk mög abba az üdőbe a hengörö- lést.

(Miből készült a henger?)

— Hát fábú vót a hengör, de aki rípát vetőt példájú, asz kapta a gyártú a vas hengört. Az nehezebb vót, és ászt is lovakká húzatták. Na énneköm nem vót. Eccő vót tán répám, hajó emlékszök. No én is avvá, lovakká ászt a ... De azon nem vót ülés, ottam mellette möntünk, a hengör mellett, és úty kormányosztuk a lovakad gyöplűvé.

(Hogyan készültek elő a vetéshöz ?)

— Most a búzárú kérdöz mög az árpárú. No | mink abba az üdőbe vót | kíkkű- nek montuk. Nem tóm, maguk hogy mongyák. Kíkkű, amivé permetözik a szöllőt. Észt léásztattuk. Kevertünk a kíkkű vizibe | valamennyi meszet. Észtet akkó | a búzát vagy a natyteknyőbe vagy ijesmibe | összepászótuk, összekevertük. Azd befokta | röndössen kik vót az a búza. Útyhogy a férög nem bántotta azé, me lé vót pászóva, tuggya. És az asztán ojan szépen ki is két. Ez vót a fortéja ennek a vetésének.

(Hogyan történt a vetés?)

— Hát | zságba töttük a búzát. Mán akkó mög vót szikkadva ügyé, és akkó | útyhogy mindöm második — hogy is mongyam ém magának —, úgy mindöm második lépésre két sor | hogy mongyam | kétfelé hajítottuk a búzát, me van, aki nem tutta úgy vetni, hanem csak etyfelé, tuggya. Én tudom kétfelé dobáni, szóvá két végre. De az ojan szépen kikét arányossan, mintha géppé löt vóna vetve, csak nem | ojan csík nem vót. Emígy arányossan kivót, me tuggya, ahoty hajíti az embör a búzát vagy ászt az árpát, ászt az apró magot, mikó dobi, ki kő, hogy nyíjjon az ujjai. És így | szórja, akkó az arányossan szétmén az a ... Vetöttem herét is. Kízzé vetöttem, tuggya. Ászt mög a három ujjam közű, koszt foktam a magot, és úty szórtuk, me | hát jó van gépet, mögmondom őszintén, nem is nagyon kaptunk, mög nagyon drágáé atták, gépek nem vótak, herét hogy vessem, hát oszt akkó kézzé, de a is nagyon jó sikerűt.

281