Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - IV. Néhány jelentősebb tanácsrendelet elemző bemutatása
Több éves tapasztalat-szerzés után a tanács 5/1980. számú rendeletében rögzítette a tanácskozási központokra vonatkozó szervezeti, feladatköri és működési szabályokat. A tanácskozási központ több tanácstagi választókerületet foglalt magában, a központok számát, működési területét és székhelyét a végrehajtó bizottság volt jogosult megállapítani. A központot a tanács által megbízott tanácstag vezette. A tanácsrendelet felsorolta a tanácskozási központ útján megvalósítandó feladatokat, elsődlegesen a lakosság tájékoztatása céljából fontos teendőiket emelte kj. A lakosságnak a társadalmi munkában történő részvételre mozgósítása ugyancsak szerepelt a teendők között, miként az is, hogy a közérdekű ügyekre vonatkozó állampolgári véleményeket, észrevételeket és javaslatokat is e fórum révén célszerű összegyűjteni, esetleg vitára bocsájtani, azokban állást foglalni, vagy a döntésre jogosult szervhez továbbítani. Jelen feldolgozásunk témája szempontjából említésre érdemesnek tartjuk, hogy a város lakosságát széles körben érintő néhány tanácsrendelet tervezetét a tanácskozási központokban megvitatták és az észrevételek a rendelet megalkotása során mérlegelésre kerültek. A tanácskozási központok működésére vonatkozó előírások közül utalunk éves programjuk kialakítására, amihez a tanácsi testületek által meghatározott témák is hozzájárultak. A központok tanácskozásai nyilvánosak voltak, azokon bárki meghívás nélkül is részt vehetett és véleményt nyilváníthatott. A központ vezetőjének teendőit rögzítette a rendelet, a melléklet pedig felsorolta a létrehozott húsz tanácskozási központ területét és székhelyét. Közülük tizenegy a város körtöltésen kívüli részén működött. A tanácskozási központokban végzett munka a tanács önkormányzati szerepének egyik megnyilvánulási formájaként volt értékelhető. A tanácsi tevékenység alakítását befolyásolták az egyes városrészek sajátos gondjai, igényei, melyek ezen intézmény- rendszer révén a korábbiaknál hitelesebben voltak megismerhetők, és váltak jobban kezelhetőkké. A tanácsi szervezet és a város lakosságának kapcsolata szempontjából jelentősnek bizonyult a tanácsi lakóterületi — területpolitikai — tevékenység, melynek elveit és mindennapos gyakorlatát a 4/1986. számú tanácsrendelet rögzítette. A nélkül, hogy e kérdés jelentőségét túlbecsülnénk, mégis jeleznünk szükséges, hogy a lakóterületi központ intézménye és az arra vonatkozó tanácsrendeleti szabályozás olyan szegedi kezdeményezés volt, mely az ország számos városában (Debrecen, Miskolc, Pécs, stb.) — különböző elnevezéssel és a részletekben jelentkező szükségképpeni eltérésekkel — átvételre és megvalósításra került. A tanácsrendelet preambulumában kifejezésre juttatta, a lakóterületi tevékenység jogi szabályozása azt célozza, hogy a közügyek intézésében, a lakóközösséget érintő döntések előkészítésében és a meghozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésében az állampolgárok, a város lakói közvetlenül vagy képviselőik útján növekvő mértékben részt vegyenek. Kiemelte: szükséges, hogy a lakosság véleményezze és kísérje figyelemmel a tanácsi tevékenység időszerű programját, a teendőkhöz adjon javaslatokat, vegyen részt a lakóterületen folyó fejlesztési és egyéb közérdekű munkákban. Fontos alapelvnek tekintette a városrészek sajátos adottságaihoz igazított várospolitikát, a lakóterületek arányos, a meglévő körülményekhez alkalmazkodó fejlesztési törekvések érvényre juttatását. A városrészek lakói és a tanácsi, valamint a lakosság ellátásában közreműködő különböző szervek közötti kapcsolat a lakóterületi központok révén valósult meg. E köz255
