Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - IV. Néhány jelentősebb tanácsrendelet elemző bemutatása

pontok, mint közösségi fórumok funkcionáltak, területük több tanácstagi választókerületre terjedt ki, a városrészek kialakult, általában ismert határain belül. A tanácsrendelet szerint a lakóterületi központok számát és területét a tanács állapította meg, a kialakításnál figyelembe vette, hogy a lakóhelyi körülmények általában azonosak vagy hasonló jellegűek legyenek egy központ esetében, így a lakosság érdekei is megegyezzenek, vagy legalább ne mutassanak jelentős eltérést.

Minden lakóterületi központban lakóterületi bizottság alakult, ennek tagjai voltak az érintett választókerületek tanácstagjai, a területen működő társadalmi szervek képviselői, a lakóbizottságok megbízott aktívái, valamint a városrészben működő gazdasági egységek és más szervek küldöttei. A lakóterületi bizottság tagjainak száma — saját döntésüktől függően — 7 és 35 fő közötti lehetett, a bizottság vezetését végző tanácstag a tanácstól kapta megbízását. A szervezeti kérdések után a tanácsrendelet a lakóterületi bizottságok feladatait részletezte, ezek között kiemelte azt a jogukat, hogy a városrészt érintő fejlesztési, rendezési és fenntartási tervek megállapítása előtt véleményt nyilváníthassanak, illetve módosító vagy kiegészítő javaslatot tehessenek. A jelzett terveket csak a lakóterületi bizottság állásfoglalásával együtt lehetett a tanács testületé elé terjeszteni.

A tanácsrendelet lakóterületi alap létesítését írta elő, ennek összegét a tanács az éves pénzügyi terv (a költségvetés) elfogadásakor állapította meg. Az alap rendeltetése az volt, hogy a lakóterületen jelentkező, általában kisebb költségkihatású feladatokat soron kívül, sürgősen el lehessen végeztetni, az e célra lekötött pénzeszközöket az adott lakóterületen társadalmi munkával (anyagi hozzájárulással, saját munkavégzéssel) a lakosok is kiegészíthették. Ebből a szempontból figyelembe jöhető teendőnek tekintette a jogalkotó utak és járdák építését vagy javítását, illetve korszerűsítését, a bel- és csapadékvíz elvezetésére szolgáló létesítmények létrehozását, karban- és tisztántartását, a közvilágítási hálózat korszerűsítését és fejlesztését, parkok, játszóterek és jármű várakozóhelyek építését, kialakítását és gondozását, fásítást és egyes környezetvédelmi célú munkákat.

A tanács a lakóterületi alapból megvalósítandó feladatok elbírálását és városrészenkénti sorolását bizottságra bízta, ennek vezetője a tanácselnök-helyettes volt, tagjai pedig a lakóterületi bizottságok elnökei. A tanácsi hivatali szervezet gazdasági ügyekkel foglalkozó egységeinek vezetői tanácskozási joggal rendelkeztek a bizottság ülésein és annak tevékenységét szakértőként támogatni tartoztak. Az alapból kielégítendő igények felmérése egész évben folyamatosan történt, a tanácsrendelet megjelölte, hogy kik, illetve milyen szervek voltak jogosultak az erre vonatkozó javaslatokat megtenni. Rendelkezések voltak arra is, hogy hogyan történik az igények elbírálása, a teendők pénzügyi támogatása és a támogatásban részesített egyes munkák lebonyolítása. Intézkedett a jogalkotó az alap felhasználásának ellenőrzéséről, a tanács, az egyes tanácstagok és a városrészek lakóinak időközönkénti tájékoztatásáról is.

A lakóterületi bizottságok feladatai között a tanács különös figyelmet szentelt a város lakosságának tájékoztatására és a lakossági viták szervezésére. A tájékoztatás tárgya lehetett a lakosságot közvetlenül érintő várospolitikai vagy fejlesztési,ellátási célkitűzések, programok, tervek ismertetése, olyan tanácsrendelet-tervezetek vagy tanácsi határozati javaslatok, tervezett intézkedések, melyek esetében a döntésnél a lakosság véleményének, állásfoglalásának ismerete szükséges. Tájékoztatás volt lehetséges orszá256