Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - IV. Néhány jelentősebb tanácsrendelet elemző bemutatása

rendeletnek az egészségügyi követelményekről szóló részében az ebtulajdonos kötelességeit részletezte a tanács, s rendelkezések voltak találhatók arra az esetre, ha eb embert mart. A tartási szabályok megsértését szabálysértéssé tette a rendelet, s intézkedett az elkobzás eseteiről is.

Egy 1976. évi módosítás után a 6/1982. számú tanácsrendelet szabályozta újból az ebek tartását. Ebben és 1983. évi módosításában az előzőekben ismertetett előírások pontosítása, a gyakorlatban tapasztaltak hasznosítására törekvés jelentkezett lényeges új elemek nélkül. Az önkormányzati szabályozás újból az állattartás egységes rendezési körébe vonta az ebekre vonatkozó kérdéseket is.

Végül szólunk az állati hullák megsemmisítéséről intézkedő 5/1958. számú tanácsrendeletről. Ez részletesen kitért az állattartók bejelentési és megőrzési kötelességére, az állatorvosok és a gyepmesteri telepet üzemeltető vállalat feladataira. A helyi rendelet mintegy tíz éven át volt irányadó, hatályon kívül helyezésére a kérdés országos jogszabállyal történt rendezése miatt került sor.

13./ A harmadik tanácstörvény a tanácsokat nemcsak népképviseleti szerveknek tekintette, hanem egyúttal önkormányzati jellegüket is deklarálta. Természetesen a tanácsrendszer körülményei között nem a korábbi polgári önkormányzatok felélesztését jelentette a jogakotónak ez a megállapítása, hanem azt, hogy a tanácsok feladatainak meghatározásában, szervezetük kiépítésében és tevékenységük ellátása során olyan elemek is érvényesültek, melyek az önkormányzatok sajátjaként foghatók fel. Úgy véljük, a jelen feldolgozás kereteit messze meghaladja annak taglalása, hogy a tanácsok, mint népképviseleti és államigazgatási szervek a tanácsrendszer utolsó két évtizedében sem voltak önkormányzatnak minősülő vagy minősíthető organizációk, a rájuk vonatkozó jogi szabályozásnak egyes tételei azonban az önkormányzati jelleg megjelenítése irányába mutattak. Ezek közül — feldolgozásunk témája szempontjából — elsődlegesnek tekintjük a törvény azon rendelkezését, mely kimondta, hogy a tanácsok rendeletben jogosultak saját és szerveik szervezetére, valamint működésére vonatkozó szabályokat megállapítani a tanácstörvény által meghatározott jogi rendezés keretei között.

Ezzel a tanácsok felhatalmazást kaptak szervezeti és működési szabályzatuk megállapítására. Hogy ez nem jelentett igazi önállóságot számukra, arra utalt az a körülmény, hogy kormányzati szerv a szervezeti és működési szabályzathoz mintát adott közre, amit számos helyen kötelező szabályozási elvnek tekintettek, s ennek eredményeként — különösen községi szinten — a szabályzatok nélkülözték a települések eltérő adottságaiból eredő sajátos megoldásokat. Nem volt figyelmen kívül hagyható az sem, hogy a törvény a szabályzatot és későbbi módosítását a felsőbb szinten működő végrehajtó bizottság, illetve a Minisztertanács Tanácsi Hivatala jóváhagyásához kötette. Igaz, ez a követelmény a 80-as évek derekától már nem érvényesült, a tanácsok kötött állami és pártirányítási formációi azonban funkcionálásuk utolsó időszakáig a tényleges önállóság ellenében hatottak.

Szegeden 1971 és 1990 között négy alkalommal alkotott rendeletet a tanács a szervezeti és működési szabályzat tárgyában, ezek a következők voltak: 2/1971., 1/1980., 1/1984. és 1/1986. számú tanácsrendeletek. Az elsőt négy ízben, a másodikat egyszer és a negyediket négy alkalommal módosította, az időben utolsó szabályzat ténylegesen 1990. október 23-án, a városi önkormányzat testületének megalakulásával megszűnt,

251