Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - IV. Néhány jelentősebb tanácsrendelet elemző bemutatása

gedhette. A korábbi díjtételekhez viszonyítva a mellékletben közzétett helypénz-díjszabás számos pontjában emelkedést mutatott, s ez a későbbi helyi rendeleteknél ezután jellemzővé vált.

A tendencia tovább folytatódott a 86. évi tanácsrendelet módosításáról intézkedő 9/1989. /VIII.7./ számú tanácsrendelet előírásai között is, a díjak növekedése az 1986 előttiekhez képest most már jelentősnek volt mondható. Ebben a helyi rendeletben találhatók először előírások a Cserepes sori vásárra és piacra úgy, hogy az általános szabályoktól eltéréseket a jogalkotó külön meghatározta, tekintettel arra, hogy a piacot egy kft. tartotta fenn és üzemeltette. A tanács rendelete figyelemmel volt arra is, hogy a korábbi Szolgáltató Üzem megszűnt, s feladatait a Szegedi Ipari Vásár- és Piacigazgatóság vette át. A piacokról és vásárokról szóló tanácsrendeletet a közgyűlés 1991-ben és 1992-ben módosította, majd később hatályon kívül helyezésére is sor került.

A piac- és vásártartással függött össze a hivatalos mázsálás (mérlegelés) szabályainak megállapítása is, hiszen a tanács ilyen célra mérlegeket tartott fenn, s ezeket a használati díj megfizetése ellenében bárki igénybe vehette. A városi mérlegek használatáról szóló 2/1958. számú tanácsrendelet a mérlegek kezelését a Szolgáltató Üzemre bízta, egyúttal vállalatoknak, szövetkezeteknek és magánszemélyeknek egyaránt megtiltotta Szegeden közhasználatú súlymérlegek felállítását és üzemben tartását.

Az 1968. évi módosítást követően 3/1976. számú rendeletével a tanács újra szabályozta a városi mérlegek használatát, az üzemeltetéssel kapcsolatos részletes előírások megállapítását az üzemeltető szervre bízta. A rendelet mellékletéből megállapítható, hogy jószágmérleg működött Kiskundorozsma, Algyő, Tápé és Szőreg városrészek vásár-, illetve piacterein is. A városi mérlegekre vonatkozó önálló tanácsrendeleti szabályozás 1986-ban szűnt meg, mivel az akkor kibocsájtott, a vásárokról és a piacokról szóló, az előzőekben már említett helyi rendelet mérlegelésre vonatkozó előírásokat is tartalmazott.

12./ Az általunk jellemzőnek vélt önkormányzati-helyi szabályozási tárgyakra vonatkozó áttekintésünket az állatok tartásáról szóló tanácsrendeletekkel zárjuk. Valószínűleg lakossági igényt szolgált az a körülmény, hogy a tanács időben először csupán a sertéstartásról rendelkezett (1/1956. szám), s csak ezt követően alkotott jogszabályt valamennyi fajta állat tartásáról. A 70-es évek elején azután e körből kiemelte a jogalkotó a kutyák tartására irányadó szabályokat. Ezt azzal lehet indokolni, hogy a városban megnőtt azoknak a száma, akik otthonukban (és már nem csak a családi házakban) kutyát tartottak. Végül említést érdemlőnek tartjuk, hogy egy időben — megfelelő országos rendezés hiányában — külön tanácsrendelet született az állati hullák megsemmisítéséről.

Az állattartásról a 3/1959. számú tanácsrendelet adott első ízben szabályozást Szegeden a tanácsrendszer idején. Külön előírásokat tartalmazott a haszonállatokra, ezek közé tartozónak tekintette a lovat, a szarvasmarhát, a szamarat, az öszvért, a bivalyt, a juhot, a sertést és a kecskét. Épületek és objektumok, illetve városrészek megjelölésével megállapította, hogy hol tilos haszonállatot tartani, s jelezte, hogy a házi szükségletnek megfelelő mértékű tartáshoz hol volt szükség hatósági engedélyre. Rendelkezett a jogszabály az állattartással összefüggő közegészségügyi és építési követelményekről, valamint az állatok elhelyezésére szolgáló létesítmények tisztántartásáról.

249