Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Kovács Miklós: Egy hivatalnok feljegyzései
idő alatt semmi sem változhatott, de az ilyen felsőbb párthatározatoknak fetisisztikus jelentőséget tulajdonítottak, s aszerint kellett kezelni őket. A jelentést, melyet a vb megtárgyalt, sokoldalú előkészület, számos gyárlátogatás, az érintett szervekkel folytatott konzultációk előzték meg. Magam is részt vettem ezekben, s szerepelt is benne minden, ami csak számbavehető volt. Itt most minden kommentár nélkül bemutatok néhány megjegyzést a jelentés tárgyalása során elhangzott hozzászólásokból. Ezek árulkodnak igazán a vitázók „hozzáértéséről”! A téma előterjesztője a lakatosinas múltjára oly büszke csoportvezető volt: „A jelentésnek a munkásosztály művelődésével kapcsolatosan hozott határozat végrehajtását kell, hogy tartalmazza azon a területen, melyek részt vesznek (!) a munkásosztály tevékenységének és továbbképzésének irányításában”. „Ateista irodalom az íróktól mindinkább jelentkezik, s jelenleg is három ilyen témájú mű áll kiadás előtt a Tiszatáj szerkesztőségében.” A városi pb köznevelési felelőse feladatának tekintette az ideológiai értékelést: „A kultúra ma már nem lehet öncél, hanem annak a munkásosztályt és az építő szocializ- must(!) kell szolgálni ... egyes területeken még komoly lemaradások mutatkoznak, s nem szolgálják egyöntetűen a munkásosztály művelődését, nem felel meg(!) a szocializmust építő munkásosztály politikájának és ideológiájának.” Ezután rátért a művészetek iránt támasztott követelményekre: „Egyes fiatal művészek túlságosan forma és stíluskeresési irányban vesznek el, munkájukban a tartalom nem jut kifejezésre(!). Absztrakt törekvés mutatkozik a fiatal művészeknél, ami nagyon helytelen, mert veszélyes út felé viszik(!) a művészeket. A képzőművészeti tárgyak, képek és szobrok nem minden esetben a mai életről szólnak, nem segítik elő az új emberi jellemvonások kialakítását és különböző színhatásokra való törekvésben elveszítik a lényeget és a tartalmat.” A kulturális elnökhelyettes sem kívánt lemaradni a párt küldötte mögött: „Néhány alkotónál előtérbe lép a modernista irányzat, azonban az idősebbek körében a naturalizmus és a kritikai realizmus található meg. Hogy a városban nem hódított tért az absztrakt, ebben komoly szerepe van a pártszervezeteknek és a munkásoknak.” Egy szakigazgatási osztályvezető, a vb állandó tagja: „Nem kellene fizetni a művészeti csoportok vezetőinek ... a kultúrotthonokba általános iskolásokat kellene bevinni, hogy ne tanuljanak két műszakban.” A városi pártbizottság akkori rangelső küldöttje — egy hölgy — kötelezőnek érezte, hogy „összefoglalja a vita tanulságait”, s mindent helyretéve, rendet teremtsen, a filmszínházaktól a színházig, a könyvtáraktól a műkedvelő csoportokig, s persze a képzőművészekig mindenről véleményt nyilvánít. Végső summája: az anyag úgy ahogy van, rossz, mert „nem ad képet a jelentés..., hogy milyen filmek érdeklik a dolgozókat, milyen mértékben fokozódik az igény a szovjet filmek iránt.” „...A dolgozók tájképek iránt érdeklődnek... A dolgozók ezirányú lépése (!) nem tekintendő negatív cselekménynek, hanem a fejlődés természetes folyamatának, mert az új képeken nehezen lehet kihámozni a mondanivalót, amit a dolgozók nem minden esetben értenek meg...” A „vita” után elfogadják a határozati javaslatokat, melyek a szakigazgatási szervnek (művelődési osztály) több pontban előírják, hogy mit kell fokozni, emelni és növelni. Természetesen semmi sem változik. De egy kulturális téma „le van tudva” az azévi kettőből. 191
