Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
dolatmenetében központi helyet foglalt el a Szűz Mária fokozottabb tiszteletére való buzdítás, hiszen a Mária-kongregációk éppen ezt a célt tűzték maguk elé. Azonban az azért mégis meglepő, hogy a trianoni békével elcsatolt országrészek visszaszerzését egyedül a magyar nép Mária-tiszteletének mértékétől tette függővé. Felszólította a kongregációk tagjait, hogy buzgólkodjanak e tisztelet növelésén. Majd azt javasolta, hogy ha minden magyarlakta vidék visszakerül az anyaországhoz, akkor a nemzet hálából építsen fogadalmi templomot a Patrona Hungáriáé tiszteletére és ott újítsa meg hivatalosan és ünnepélyesen Magyarország felajánlását Szűz Máriának.30 December 8-án még egy egyházi esemény történt Szegeden, amit meg kell említenünk. Glattfelder Gyula megyéspüspök ezen a napon áldotta meg az általa fenntartott Szent Imre Kollégium kápolnájának oltárfreskóját. A freskót Vinkler László festőművész készítette a Szent István-év megörökítésére. A kép boltozatos középső részén Szent Imre áldozását festette meg a művész. Azt a pillanatot, amikor Szent Gellért kezéből veszi az iíjú herceg az ostyát. Mellettük ott áll az apa, István király és a fia lelki üdvét óvó királynő, Gizella. A csoportot az udvari pap és a lovag alakja egészíti ki. Mögöttük a messzeségbe vesző egyszerű tájkép. A fő képmezőtől jobbra Magyarország Nagyasszonya volt látható Jézussal, velük szemben balra a lovagkor két népszerű szentje: Márton és György. Az alkotó a mellékalakok között ábrázolta a kép adományozóját, Glattfelder Gyulát. Az ünnepségen a kollégium növendékeinek nevében Juhász Tibor joghallgató mondott köszönetét az oltárfreskóért a megyéspüspöknek. A freskó megál- dásáról tudósító szegedi sajtó elismeréssel nyugtázta Vinkler László művészi teljesítményét^' Csakhamar újabb alkotásokkal gyarapodott Szeged egyházi műtárgyainak köre. Ugyanis Glattfelder püspök december 11-én felszentelte a jezsuiták kibővített Szent Jó- zsef-templomának két új mennyezetfestményét, amelyeket Karle János készített. Az egyiken, amely a szentélyt díszítette, Szent József halálát ábrázolta a festő. A templom védőszentjének utolsó földi perceit megörökítő festményen Szent József lelki erőinek nyugodt egyensúlyában búcsúzik Jézustól és Máriától. A templom hajójában elkészült másik freskón ugyancsak a jezsuiták által nagy tiszteletben részesített szent látható, amint oltalmába veszi az egyházat. Szent József balján a pápa térdelő alakja látszik, jobb kezében a Szent Péter-templommal, amely szimbolikusan jelzi a katolikus egyház felajánlását. Külön csoportok jelenítik meg a családot, a munkásokat és a haldoklót, akik a katolikus tanítás szerint Szent József különös pártfogása alatt állnak.32 A Délmagyarország című napilap hasábjain dr. Mandola Aladár a festményeket bemutató cikkében kiemelte a falképek alakjainak törékeny gráciáját. A szentélybeli freskóról írva meglehetős túlzással úgy érezte, hogy minden hívő így képzelné el Szent József halálát. A templomhajó mennyezetképéről pedig a következőképpen nyilatkozott: „E freskón új szellem leheletét érezzük, jóllehet barokk keretben van foglalva, alakjai mégis a mi korunk emberei. ... A festmény újdonsága röviden: poetikusan gyengéd, aszketikusan vallásos, de nem aszketikus. Megoldódott benne a festészet mai nyelve, azaz pszichikai realizmussal beszél, ahogy ezt a mai kor megkívánja...”33 30 Szegedi Új Nemzedék, 1938. december 10. 7. p. 31 Szegedi Uj Nemzedék, 1938. december 10. 3—4. és 8. p. 32 Délmagyarország, 1938. december 25. 44. p. 33 Uo. 141
