Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
nem valósulhatott meg, de a templom most épül, s még az év végéig elkészül. Ugyanakkor példaképül állította a szatymaziakat Szeged lakói elé, mert nem arra kérték a kegyuraságot, hogy a város építtesse újjá a templomot, hanem a maguk erejéből építik fel.29 A polgármester Szatymaz lakossága iránti elismerése teljesen érthetővé válik, ha visszaemlékezünk arra, hogy a Szent István-jubileum időtálló megörökítésére Szegeden felmerült egyházi jellegű javaslatokkal kapcsolatban a városi vezetés néha csak az elvi helyeslése kifejezéséig jutott. Az anyagi fedezet hiánya miatt néhány esetben vagy minimális támogatást adtak csupán egyes egyházi kezdeményezések megvalósítására (pl. az alsó városi templom restaurálása), vagy esetleg nem futotta ezekre a város költségvetéséből (pl. a Fogadalmi templom szentélyéből hiányzó falfestmények elkészíttetése, illetve a tervezett Hunyadi-liget kialakítása). Nyilvánvalóan megkönnyebbülést jelentett a „torony alatti” hivatalnokoknak, hogy a szatymazi templom kibővítése kapcsán meglehetősen könnyen el tudták érni a város hozzájárulásának lehető legkisebbre történő leszorítását, s a szatymaziak ebbe való belenyugvását. A Szent István-emlékév következő szegedi eseményére egy hónap múlva, szeptember 18-án került sor Domaszéken. Ezen a napon szentelte fel Glattfelder Gyula megyéspüspök az úgynevezett „Zöldfás-iskola” mellett felépült kápolnát. Az építkezés 11 306 pengőbe került, amit túlnyomó részben a helyi lakosok adományaiból teremtettek elő.30 A kápolna építése egészen rövid időt vett igénybe, hiszen alapkövét 1938. június 19-én helyezték el. Három hónap múltán pedig már ünnepélyesen használatba vették. A kápolnaszentelési szertartás után tartott díszközgyűlésen dr. Tóth Béla, a kegyúr Szeged város polgármester-helyettese mondott beszédet. Természetesen elismerő szavakkal szólt a hívők templomépítő munkájáról. Azonban szónoklatának legfeltűnőbb része az volt, amelyet Glattfeldemek címzett: „... legelőször hódolattal kell, hogy körülvegyük a mi kegyes Atyánkat, kegyelmes püspökünket, az igazság hirdetőjét, az igazságosság védelmezőjét, a szeretet és megbocsátás apostolát, aki tűzoszlopként jár közöttünk, az alföldi pusztaságban bizonytalan jövő felé vándorló hívei között, kell, hogy első szavunk a csanádegyházmegyei és szegedi templomok és katolikus házak építőjének és építtetőjének szóljon, aki utunkat megjelölte és lelke erejével, cselekedete tüzes jeleivel ihletett és ihlet mindnyájunkat. ”3i Még a korabeli szokásos szónoklási stílus ismeretében is szembeötlik, hogy a polgármester-helyettes milyen erőltetettnek tűnő szuperlatívuszokban beszélt a megyéspüspökről. Ünnepi beszédében szinte fontosabb helyet kapott Glattfelder dicsőítése, mint a konkrét esemény értékelése. Persze az kétségbevonhatatlan, hogy a püspök és Tóth Béla együttműködése zavartalan volt a Szent István jubileumi év folyamán. Ennek talán legékesebb bizonyítéka Tóth igen aktív szerepe a Szent Jobb szegedi látogatása ünnepségeinek lebonyolításában; a Dóm téri ünnepségen mondott beszéde, valamint a mindezekért a polgármester-helyettesnek köszönetét mondó Glattfelder-levél, melyet a sajtóban publikussá tettek. A kápolna felszentelését követő díszközgyűlés Glattfelder püspök záróbeszédével fejeződött be. Ő tekintélye biztos tudatában — a tőle megszokott módon — megtalálta a helyes arányokat. így csak a kötelező udvariasság által előírt mértékben reagált Tóth 29 Szegedi Napló, 1938. augusztus 23. 4. p. 30 SzCsEPL. 1020./1938. sz. 31 Szegedi Napló, 1938. szeptember 20. 6. p. 131
