Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
kel való közvetlen vizuális kontaktusban — felejthetetlen élmény lett volna. ”17 A cikkíró úgy vélte, hogy ha már a Fogadalmi templom előtti hangverseny lehetetlenné vált, akkor azt a városi színházban kellett volna megtartani, mert az sokkal alkalmasabb ilyen előadásokra. Ennek ellenére elismerte, hogy ezzel a koncerttel a szabadtéri játékok „egyik legművészibb produkcióját könyvelhetjük el”. A megjelent kritikák igen elismerő hangon méltatták a szólókat éneklő művészeket: Gina Cignát (szoprán), Budanovits Máriát (mezzoszoprán), Székely Mihályt (basszus) és Laurisin Lajost (tenor). A budapesti filharmonikusok és a budapesti operaház kórusa által nyújtott teljesítményt ugyancsak nagyra értékelték. A hangversenyt vezénylő Rubányi Vilmosról — a budapesti opera fiatal karmesteréről — a következőket olvashatjuk: „Fiatalos hévvel és lendülettel dirigált. Ő is sejtette azt a természetfölötti erőt, amely a Verdi Rekviemben (sic!) misztikus atmoszférába burkol mindent, de a zárt szívek valamennyi titkát nem tudta kikutatni. ... Mindenesetre méltánylandó volt nagy igyekezete, a grandiózus mű vezénylése."1* Az előadás végén a közönség hosszan ünnepelte Rubányit és az előadókat. Augusztus 15-én, a szabadtéri játékok utolsó napjának délelőttjén a Fogadalmi templomban ünnepi istentisztelet keretében Liszt Ferenc Esztergomi miséjét adta elő a székesegyház ének- és zenekara Csornák Elemér székes- egyházi karnagy vezetésével. Az impozáns zenemű székesegyházi bemutatásához az szolgált alkalmul, hogy a szabadtéri játékok 1938-as évadának vége egybeesett a dóm búcsújával. Az egyházi szertartás és a kulturális esemény összekapcsolásának köszönhetően a templomot zsúfolásig megtöltő szegedi, budapesti és vidéki hívek a lelki elmélyülés mellett a komolyzenei alkotás szépségét ugyancsak élvezhették. A Liszt-mise bemutatásáról szóló újságcikkek dicsérték Csornák Elemér gondos és minden részletre odafigyelő vezénylését, melyhez szépen simult a szólisták precíz éneke, a kórus fegyelmezettsége, a zenekar és a híres orgona méltó és művészi kísérete. A szopránszólót vendégművésznő énekelte — S. Solt Etelka, a Magyar Királyi Operaház tagja —, akinek „... gyönyörűen csengő, nagyterjedelmű hangja, kulturált, színes előadása élmény volt.”19 20 Dr. Jobba Fülöpné az alt-, Kertész Lajos a tenor- és Kapossy Gyula a baritonszóló részeket adta elő. Ők a szegedi székesegyház harminctagú énekkarának állandó szólistái voltak, s mint ilyenek a város zeneszerető közönsége előtt közismertek. Legújabb szereplésük öregbítette jó hírnevüket. Az orgonát Antos Kálmán, székesegyházi zeneigazgató szólaltatta meg. Liszt művét az ünnepi alkalomra írt két motetta egészítette ki. Graduáléra Antos Kálmán: Propter veritatem; offertorium- ra pedig Király-König Péter: Assumpta est kezdetű szerzeménye csendült fel. „A dóm búcsúja alkalmával a székesegyházi zenekar és énnekkar országos viszonylatban is megmutatta, hogy a szabadtéri játékok művészi előadássorozatába méltóképen (sic!) illeszkedett be. ”20 — összegezte véleményét a Szegedi Napló hasábjain megjelent tudósítás írója. 17 Szegedi Napló, 1938. augusztus 11. 3. p. !8 Uo. 19 Délmagyarország, 1938. augusztus 17. 7. p. 20 Szegedi Napló, 1938. augusztus 17. 3. p. A graduále és az offertorium a mise részei. A graduálé (azaz lépcsőének) a Bibliából felolvasott szentlecke után énekelt vagy mondott zsoltárrészlet, amely a szentlecke alapgondolatát hivatott elmélyíteni. Az offertórium (azaz felajánlási ének) a mise felajánlási részének elején hangzik el, annak emlékére, hogy ilyenkor az ókeresztény istentiszteleteken a hívők énekes körmenetben vitték az oltárhoz a misére szánt adományaikat. 128
