Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
Szeged kulturális vezetése és a Szegedi Szabadtéri Játékok Bizottsága igyekezett a Dóm téri előadások megtekintésére a városba érkezők számára minél változatosabb szórakozási lehetőségeket biztosítani. Ezért a szabadtéri játékok idején az idelátogatók különböző kiállításokat tekinthettek meg, és változatos sportesemények között válogathattak. Közülük a Jókai utcai elemi fiúiskolában július 23-án megnyitott egyházművészeti és világi képzőművészeti kiállítás kapcsolódott a Szent István jubileumi év szegedi eseményeinek sorába. A tárlatot a Szegedi Képzőműves Céh József főherceg védnökségével hozta létre. A kiállított több mint 700 műalkotás összegyűjtésében és szakszerű bemutatásában kiemelkedő szerepet játszott Genál Tibor művészettörténész, a Szegedi Képzőműves Céh elnöke. A tíz teremben elhelyezett kiállítási anyagot szegedi és Szeged környéki műgyűjtők és egyházi intézmények birtokában lévő művekből, illetve helyi művészek alkotásaiból állították össze.21 A legtöbb értékes festmény Glattfelder Gyula megyéspüspök és Back Bemát malomtulajdonos, felsőházi tag gyűjteményéből származott. Ha sorra vesszük a bemutatott kollekció legértékesebbjeit, akkor láthatjuk, hogy szép számban találhatók köztük igazi remekművek. Az első termet a bizánci művészetnek szentelte a rendezőség. Az ikonok közül kiemelkedett egy XVII. századi athosi mester Szent Naumot ábrázoló munkája. A második teremben a német és németalföldi, a tiroli és a salzburgi gótika, valamint korai reneszánsz alkotásait tekinthették meg a látogatók. Itt Lucas Cranach két mesterműve és Gerard von Honthorst egy festménye követelte magának a legnagyobb figyelmet. A következő helyiség az olasz reneszánsznak adott otthont. Pinturicchio, Moretto és Tintoretto képei jelezték a benne kiállított anyag gazdagságát. A negyedik terem barokk műalkotásai sorában szerepelt Tiepolo és Goya egy-egy remekművű alkotása. Az egyházművészetet bemutató öt terem közül az utolsóban a modem irányzatokat reprezentáló Segantini, Aba-Novák Vilmos és Molnár C. Pál munkái érdemelnek feltétlen említést.22 * A kiállításról írt sajtótudósítások mai olvasója méltán ámul el az európai és világhírű mesterek műveinek e gazdagságán, amely az 1930-as évek vagyonos szegedi műértői és egyházi szervezetei tulajdonát képező gyűjteményeket jellemezte. Ám mindez még kiegészült a kortárs világi művészet jeles alkotásainak felvonultatásával. A tárlaton szereplő — túlnyomórészt szegedi, vagy a városhoz szoros szálakkal fűződő — művészek közül alfabetikus sorrendben haladva a következőket lehet kiemelni: Buday György, Chevalier Antónia, Heller Ödön, Hódi Géza, Kukovecz Nana, Lápossy-Hege- dűs Géza, Mihály István, Nyilasy Sándor, Papp Gábor, Parobek Alajos és Vinkler László.22 A kiállítás igen pozitív visszhangot keltett Szegeden. Megnyitásán dr. Pálfy József polgármester rámutatott a rendezvény tudományos, művészeti és egyházi jelentőségére, majd így folytatta beszédét: „...nagy értéke ennek a kiállításnak az a városszeretettől áthatott segítő készség, mellyel művészeink éppen a szabadtéri játékok idején gyarapították Szeged művészi látnivalóit ezzel a nagyon érdekes és értékes kiállítással, ráterelve a város közönségének és vendégeinek figyelmét a város emelkedett kultúrszínvo- nalára.”24 A Katolikus Alföld cikkírója a tárlatról szóló soraiban kiemelte, hogy Ma21 Délmagyarország, 1938. július 24. 5. p. 22 Szegedi Napló, 1938. július 24. 7—8. p. és Katolikus Alföld (Szegedi Katolikus Tudósító). Felelős szerk.: Dr. Máriaföldi Márton. 1938. szeptember 15. 99—100. p. 22 Uo. 24 Délmagyarország, 1938. július 24. 5. p. 129
