Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
kát az ifjú Fricsay Ferenc — Szeged zenei életének fellendítője — vezényelte. A szomorú sorsra jutott díszleteket Varga Mátyás tervezte, a darab rendezője Janovics Jenő volt. Az Újházy művét elemző kritikák persze nemcsak dicsérő szavakat, hanem kifogásokat is tartalmaztak. Maron Ferenc a Szegedi Naplóban a következőket írta: „Ha nem történelmi tragédiát, hanem csak Géza fejedelem tragédiáját rajzolta volna meg az író, akkor megfelelő volna a keret és a kidolgozás. Azonban művének nem Géza a főszereplője, hanem a nemzet. S a nemzetnek nem tud szimbóluma lenni a fejedelem színpadi alakja.”'2 A Délmagyarország kritikusa szerint: „Újházy György az István király népét kifejezetten szabadtéri játéknak írta. Ez látszik és megérződik majd minden jelenetben, itt-ott kissé talán túlzott mértékben is. A darab meséjébe minduntalan szertartásokat iktat, pogány és keresztény szertartásokat, amelyek a zárt színpad kereteit nem igen tűrték volna meg, a szabadtéri színpadon viszont annál jobban hatnak. A nézőt mégis igen sokszor elfogja az az érzés, hogy különösen a pogány szertartások itt- ott erőszakoltak, hamisak ... ”13 Possonyi László véleménye a Szegedi Új Nemzedékből: „Bármily örvendetes is, hogy Istvánon túl, megelőzve az ő sorsát, Újházy a múlt és a természetes gyökerek felé mélyítette el az István-problémát, éppen István alakjának halványsága hátráltatja a tragédia sokhúrú kiteljesedését.”12 13 14 15 16 A műítészek kritikái után nézzük meg, mi volt a véleménye Újházy alkotásáról a korszak egyik prominens szegedi közéleti személyiségének! Shvoy Kálmán augusztus 20-án adott nyilatkozatot a Szegedi Új Nemzedéknek az általános politikai helyzetről és a Szegedi Szabadtéri Játékokról. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyezte: „István király népe két első felvonása nagyszerű mű és oly művészi volt az előadása, hogy csak dicséretére válik a rendezésnek és az előadóknak. A harmadik felvonásban szívesebben láttam volna, ha Szent István uralkodása kiváló eredményeit adta volna vissza. ”is A műről és a szerzőről végül az idő mondta ki a legreálisabb kritikát. Újházy neve ma már csak néhány irodalomtudós számára cseng ismerősen. A szabadtéri játékokon a Szent István jubileumi év alkalmából műsorra tűzték Verdi: Requiem című művét. Az előadást nagy gondossággal készítették elő a közreműködők. Janovics Jenő főrendező látványos hatású koncertet álmodott a Dóm térre. Tervei szerint a Fogadalmi templom főhomlokzata előtti színpadon helyezték volna el a szerzetesi csuhába öltözött énekkart. A szólistákat szintén kosztümben akarta szerepeltetni, s a mű egyes tételeinek megfelelő hangulatú fényhatásokkal kívánta teljessé tenni a hangversenyt. A fényárban úszó templom, mint egy „kivilágított oltár” tetézte volna be az áhítatot ébresztő látványt. >6 Azonban a rossz időjárás meghiúsította a nagyszabású szabadtéri előadást. Augusztus 10-én este az átázott Dóm tér helyett a Fogadalmi templomban került sor a komolyzenei eseményre. A Szegedi Napló kritikusa kifogásolta a rendezőség e kényszerű választását. Mondván, hogy a dóm akusztikája torzít. így aztán „... ami a zeneköltő kinyilatkoztatásaként szólott volna, kaotikus hangok lármás zavara volt. Csak a szólók éneke szállt megejtően. A Rekviemet (sic!) szcenírozva látni, világítási effektusokkal, az énekesek12 Szegedi Napló, 1938. augusztus 7. 3—4. p. 13 Délmagyqrország, 1938. augusztus 7. 4. p. 14 Szegedi Új Nemzedék, 1938. augusztus 7. 10. p. 15 Szegedi Uj Nemzedék, 1938. augusztus 20. 5. p. 16 Szegedi Napló, 1938. augusztus 10. 4. p. 127
