Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
gyűlés tulajdonképpen a szegedi Hivatásszervezet szervezési munkálatainak volt fontos láncszeme, egyben egyfajta erődemonstráció. Bornemissza miniszter a termelőmunka jelentőségéről és megbecsüléséről beszélt, szembeálítva Marx elméletét a katolikus szellemi alapon álló munkásszervezetek ideológiájával. Befejezésül a magyar szociális törvényekről és a jövendő teendőiről szólt. Bornemissza után Glattfelder püspök mondott hasonló szellemű beszédet, utalva a pápák szociális körleveleiben megfogalmazott elvek gyakorlati megvalósításának fontosságára. Ezután következett a nagygyűlés leglátványosabb része, ami miatt tanulmányunkban szólni kell erről az eseményről. A Szent István jubileumi év kapcsán 200 tagú szavalókórus adta elő az Országépítők című „Szent- istváni vonatkozású, szociális szellemű szavalókórusos életképet”.43 Ezt dr. Radnai Mikes, a Hivatásszervezet egyik fő koordinátora írta. Radnai részéről ügyes elgondolás volt, hogy a kor baloldali munkásmozgalmában oly népszerű és elterjedt munkás-szavalókórusok formai keretét és módszereit felhasználva az államhatalom elvárásainak megfelelő tartalmú és hangvételű művet adjanak elő az ünnepségen. Az érdekesség kedvéért nézzünk meg két jellemző részt az „életképből”! „Az I. számú kórus színpadon, a második és harmadik számú a terem két hátsó sarkában. Az első számú kórus előtt félmagasan Csonka-Magyarország térképe s mikor a kórus kezdődik, a nézőközönség felől 4 kék, vasas ruhába öltözött munkás jön fel a színpadra. Karjukon hozzák a leszakított országrészek térképdarabját s egymás után, lassított menetben összeállítják a csonkaországi térképet egésszé. Mikor a negyedik munkás fel akarja tenni a felvidéki részt, megjelenik Szent István alakja, kiveszi kezéből és ő illeszti fel, majd oldalt áll s rámutat a kész országra. 1. kar: /halkan/: Országot építünk... 2. kar: /tompán/: Megyünk! 1. kar: Országot építeni! 2. ; 3. kar: /erősen/: Megyünk! Országunkat!... Mind: /belevágnak/: Országunkat építeni, jogainkat kiküzdeni, megyünk! megyünk! /Ütemesen mondják halkan tovább/: »megyünk, megyünk« /miközben az/: 1. kar: /erősen/: Építő lázban a világ! Új ifjúság új utat vág! /felerősödik a »megyünk!«/ 2. kar: Hódító nagy hivatás vezet! Kiharcoljuk az új rendet!”43 44 Ettől az „új rendtől” az állam vezetőinek azonban nem kell tartaniuk, hiszen a jelszó, mellyel meg kívánják valósítani, nem más, mint: „Istent! Hazát! Munkásjogokat!” S bár a szavalókórus szemére veti az ország urainak, hogy: „Paloták épültek, vagyonok nőttek csorgó verejtékből; Asszony sírásából, gyerek kenyeréből...”45 _ nem radikális változtatást követelnek, hanem a „szent szociális igazság sújtó kardját”. /Amikor ezt a részt mondják, ismét megjelenik Szent István alakja./ „Solo: /az első karból/: Halga! Csend! Nagy munkás jár közöttünk! Áldott férfi áll előttünk! 43 Délmagyqrország, 1938. március 15. 3—4. p. 44 Szegedi Új Nemzedék, 1938. március 13. 2. p. « Uo. 102
