Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

1. kar: /fel-felkiáltva/: Micsoda erő, micsoda kéz! Szeméből ezredéves új jövendő néz! 2. ; 3. kar: /halkan, de boldogsággal/: Ez Ő! István király! Az országépítő! 1. kar: /erősen/: Igen ez Ő... Mind /kitörve/: Igen ez Ő! A diadalmas, a győzelmes országépítő! /A nem következő kar ismétli, tagolva, folytatólagosan: »Országépítő!«/ 1. kar: Vele dolgozunk! 2. kar: Vele alkotunk! 3. kar: Vele harcolunk! Mind: /teljes erővel/: Vele építünk! /lehalkítva, mélyen/: Rendezzük a rónát, a pompás falvakat. Igazságossá teszünk bankokat, gyárakat. /Erősödve/: Sok házat építünk, bennük boldog családot, Közéjük égbemutató, magastomyú templomot, Megkondítunk minden templomban minden harangot: Igazság, család, élet ünnepli jöttünk, Kik Isten nevében építeni jöttünk! /A két munkás felemeli a kész országot./”46 47 48 Az életkép irodalmi értékének — helyesebben értéktelenségének elemzése nem feladatunk. Azt azonban el kell ismernünk, hogy Radnainak sikerült a kor hivatalos ál­lami és egyházi vezetői által elvárt szellemű művet alkotnia. Az előadást egyébként osz­tatlan siker fogadta. A Városi Színház 1938. március 27-én ismét tanulókkal és rokonaikkal telt meg. Most azonban nem középiskolások, hanem a községi és az állami népiskolák tanulói tartották itt Szent István-emlékünnepélyüket. Az ünnepséget a Királyi Katholikus Taní­tóképző Intézet énekkara nyitotta meg a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus him­nuszának eléneklésével. Ezután Tuskó László állami elemi iskolai igazgató mondott be­szédet Szent Istvánról. Majd tanulók szavalatai és énekszámai következtek. Kiss Károly tanfelügyelő ünnepi szónoklatában azt fejtegette, milyen fontos, hogy első szent kirá­lyunk ünneplésének gondolata eljusson minden iskolás gyermek szívébe. A tanfelü­gyelő beszéde után a gyerekek H. Hajtay Etelka három képből álló ünnepi játékát adták elő, melynek: „Tartalma a magyar gyermekek hódoló szeretete és sóvárgó vágyódása Szent István felé, akit, hogy megláthassanak, az Úr megnyitja a mennyet a gyermek­sereg előtt s megmutatja az összes magyar szentek között dicsőségében az első koronás magyar királyt, akinek tiszteletére a honszerző és honalapító ősmagyar vezéreket is az égbe rendeli.”47 A Szegedi Új Nemzedék kritikusa nagy megelégedéssel dicsérte a „nagyon sikerült előadás” színvonalát és nevelő hatását. A Városi Színházban azonban nemcsak műkedvelő előadások idézték Szent István szellemét a jubileumi évben. 1938. április 11-én, hétfőn a színtársulat bemutatta Sík Sándor: István király című művét.4» Az 1929 óta Szegeden élő piarista költő, irodalom­46 Uo. 47 Szegedi Új Nemzedék, 1938. március 29. 5. p. 48 Délmagyarország, 1938. április 12. 7. p. 103

Next

/
Thumbnails
Contents