Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
ták az „István király és Imre királyfi” című vallásos drámát. Az előadást Szabó István és Juhász János rendezte, az énekes részeket Török Mihály karnagy tanította be. A szegedi újságok közül a Szegedi Új Nemzedék foglalkozott részletesen az előadással. A cikkíró megállapította, hogy: „A szereplők igyekeztek a legjobbat nyújtani; ez azonban csak néhánynak sikerűit. ... A közepes nívót azonban mindenki elérte. Az összes szereplők fölött magasan kitűnt István király alakításában Kucska Tibor VIII. o. t. ...”38 A kritika megdicsért még több szereplőt, és külön kiemelte, hogy a zenés-énekes betétek előadásából kiderült, milyen nagyszerű hanganyag áll a Klauzál gimnázium rendelkezésére. Ezeket a jó hangú gyerekeket nem szabad a zenei kultúra számára elveszni hagyni. Magának a darabnak — mint irodalmi műnek — az értékéről nem szólt a kritikus. Az előadás a nézők körében szép sikert aratott. Annyira, hogy 1938. május 1-jén ugyancsak a Városi Színházban megismételték, újra nagy tetszést váltva ki.39 A városháza közgyűlési termében a Dugonics Társaság tartott felolvasó ülést Szent István királyról 1938. március 13-án. Az 1892 óta működő társaság, mely Szeged legjelentősebb irodalmi egyesülete volt, már februárban értesítette a tervezett ülésről Glattfelder püspököt. Ugyanakkor a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagjaként felkérték, hogy az ünnepi előadást ő tartsa meg.4o Glattfelder ennek a kérésnek eleget tett. Az ülést a piarista gimnázium énekkara nyitotta meg az „Ah hol vagy magyarok ...” kezdetű ének előadásával. Ezután dr. Tonelli Sándor, a Dugonics Társaság alelnöke mondott beszédet Szent Istvánról. Kiemelte hatalmas kulturális tetteinek jelentőségét, melyek új keretet adtak a magyar életnek. Tonelli Glattfelder Gyula megyéspüspöknek adta át a szót, aki „A nagy király” címmel tartott előadást az államalapítóról. Példaképül állította a XX. század embere elé a szent király hitét. A modem korban, amely a hit elsorvadását hozta magával, mindig arra kell gondolni: Szent István meglátta a magyar jövőt, s ezt a jövőt kereszténynek látta — mondta Glattfelder. Szólt a közélet embereihez és a hivatalnokokhoz is. Figyelmeztette őket, hogy az „ember intaktságára” kell ügyelniük, és nem a paragrafusok útvesztőjében bolyonganiuk. Erre a helyes magatartásmódra a legjobb példát Szent István nyújtja. „Az ő jelleme minden időre szóló példa. Ó vezette ki a nemzetet a veszedelmekből és a mai nehéz helyzetünkben is az ő szelleme fogja a kivezető utat megtalálni.”4i — zárta értekezését a püspök. Az ülés hátralevő részében Sík Sándor olvasta fel versét, a „Szent király szólongatásá”-t, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott.38 39 * 41 42 Végül a piarista gimnázium énekkara előadásában az „Ének Szent István királyról” című dal hangzott el. A Szegedi Katolikus Legényegyletek Hivatásszervezete 1938. március 14-én tartotta első „munkás-nagygyűlését” a szegedi ipartestület székházában. Az ünnepségen a helyi előkelőségeken kívül megjelent Bornemissza Géza iparügyi miniszter is. A nagy38 Szegedi Új Nemzedék, 1938. március 8. 4. p. 39 Szegedi Uj Nemzedék, 1938. május 3. 6. p. « SzCsEPL 521./1938. sz. 41 Szegedi Napló, 1938. március 15. 8. p. 42 A Dugonics-Társaság ötven éve. 1892—1942. A Dugonics-Társaság kiadása, Szeged Városi Nyomda RT., 1943. 311. p. A Dugonics Társaság 1892. november 20-án alakult meg Szegeden. Céljául a magyar irodalom és tudomány művelését és pártolását, valamint terjesztését tűzte ki. Hatasa Szeged városán kívül kiterjedt az Alföld déli területére is. A társaság felolvasásokat, irodalmi ünnepségeket rendezett, pályázatokat hirdetett és szegedi vonatkozású könyveket adott ki. Emellett számos irodalmi, történelmi, régészeti és néprajzi anyaggal gyarapította a város közgyűjteményeit. Első elnöke Lázár György polgármester volt, őt Szalay József, a város rendőr-főkapitánya; majd Várady Imre és Banner János egyetemi tanárok követték. (Id. mű.) 101
