Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)

Dokumentumok, tanulmányok, visszaemlékezések

maradt csoportnak. A Libenau-i lágerben a zsidó munkaszolgálatosok hordták a munkaszolgálatos hullákat, akik tífuszban ott pusztultak el. Ezt megtudta dr. Dreisiger és ész nélkül menekültünk onnan tovább.

Eberauban egy kiváló osztrák ember Rainer Franz volt a munkavezetőnk, akit azért soroztak be a Todt szervezetbe, mert nem volt megbízható szocialista beállítottsága miatt. Graz melletti Hitzendorfban volt egy fűrészüzeme, amit a német hatóságok becsukattak vele szocialista világnézete miatt. Mivel ő is menekült Eberauból, gondoltuk, hogy haza megy Hitzendorfba és elhatároztuk, hogy megkeressük, hogy segítséget kérjünk tőle. Megkerestük és otthon is találtuk a családjánál. Megértette a problémánkat és segítséget ígért. Felkereste a falu SS parancsnokát, egy Muhr nevű osztálytársát és megkérdezte tőle ismeri-e a front állását (akkor már dél felől a partizánok, nyugatról az angolok, keletről a szovjetek közelítettek) és élve szeretne-e maradni a háború után. Cserébe felajánlotta, ha megmenti a 80 zsidó munkaszolgálatost, azok ezt igazolni fogják a háború után és ez mentesíteni fogja az SS múltja alól. Néhány órai gondolkodás után Muhr SS parancsnok igent mondott és vállalta a 80 fő zsidó munkaszolgálatos részére munka (páncélzár építést a faluba vezető országutakra) és némi élelmezés biztosítását. Elszállásolásunk Rainer úr bezárt és nem működő fűrészüzemében volt. A falubeli osztrákok nagyon rendesen viselkedtek velünk és ahol tudtak segítettek. Munkát adtak az iparral rendelkezőknek (szabónak, órásnak, asztalosnak, műszerésznek) és a munkájukért élelmiszert adtak, ami nagy segítség volt az igen rosszul élelmezett társaságnak. Én magam is egy osztrák családnál varrtam, Pfeiferéknél, akiket azóta is többször felkerestem már. 1945. május 8-án hallottuk a rádióban, hogy a németek „feltétel nélkül” megadták magukat és véget ért a háború. Másnap szovjet tankok jöttek a faluba. Amikor megtudták, hogy zsidó munkaszolgálatosok vagyunk, azonnal hazaküldtek minket Magyarországra. Nehezen mertünk iratok nélkül elindulni, de a 14 km- re lévő Grazba begyalogoltunk több csoportban, onnan éjjel vonaton Szentgotthárdra utaztunk, onnan ismét gyalog Szombathelyre mentünk.

Szombathelyen már működött a Vöröskereszt és a Joint iroda és kaptunk iratokat, élelmet és több csoportban Budapestre utaztunk. Rövid Budapesti tartózkodás után 1945. május 25-én érkeztem Szegedre. A bácskai munkaszolgálatos társaim hazamentek Szabadkára, Újvidékre, Zomborba.

Lakásomba nem tudtam visszaköltözni, a házban kaszárnyát rendeztek be és csak néhány hónap után tudtam lakásunkat visszakapni, ahova időközben hazaérkeztek az ausztriai és theresienstadti deportálásból a szüleim is.

310