Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)

Dokumentumok, tanulmányok, visszaemlékezések

vetkező évben újra Ukrajnába kerültek, ahol sokan meghaltak, így az én századparancsnokom, Pálos Géza is, akit akkor már őrnagyként említhetett az özvegye. A 16. kerékpáros zászlóaljat 1941 decemberében megszüntették, s belőle alakult az 1. páncélos hadosztály rétsági 2/1. harckocsi zászlóalja.

Szegedi alakulatok kiképzése a Szeged-baktói lőtéren

(Részlet Handl Attila a JÄTE V. évf. történelem szakos hallgató szakdolgozatából, 1998.)

Tanulmányomban a regionális megközelítésen túl nemcsak a kiképzési kérdéseken van a hangsúly, hanem a katonai és civil hatóságok együttműködésén, a közöttük felmerülő problémákon és azok megoldásán. A szóban forgó hely az 5. vegyesdandár parancsnokság majd 1938. november 22-től az V. hadtest parancsnokság területén fekvő baktói lőtér. A terület Szeged szabad királyi város joghatósága alá tartozott, attól É- ÉNy-ra található. A lőtér magja honvédségi használatban volt, ám e terület kis mérete miatt a környező nem honvédségi használatban lévő területeket is be kellett vonni a gyakorlatok céljaira. Ezeket a területeket két ok miatt kellett felhasználni, egyrészt a megfelelő kiterjedésű tér adhatott csak jó alapot a sikeres kiképzéshez, másrészt biztonsági szempontból le kellett zárni minden olyan területet, ahová a gyakorlatozok fegyverének tüze elérhetett. A felhasznált terület jó minőségű feketeföldjein gabonatermelést, paprikatermesztést, gyengébb részén legelőgazdálkodást folytattak. A mintegy 1000 kát. hold föld kisbirtokosok és a város tulajdonában álltak. Időnkénti katonai fel- használásuk szülte a problémákat.

A területen az 5. vegyesdandár majd az átszervezés után a vele lényegében azonos V. hadtest egységei végezték lőgyakorlataikat, elsősorban gyalogsági fegyverekkel, de előfordult tüzérségi lövészet is. A lövészet jellege szerint legtöbbször harcszerű éleslövészetet tartottak, de a tüzérségnél bemutató lövészet is előfordult.1 A két világháború között Magyarországon földéhség mutatkozott, túl sokan éltek a mezőgazdaságból, a felesleges munkaerőt az ipar és a szolgáltatások csak részben tudták felszívni. Ezért minden művelésre alkalmas földet bevontak a termelésbe. Ezért érintették a gazdákat kínosan a lövészetek. Közvetlenül az első világháború után, sőt egészen az 1930-as évek közepéig, amikor a honvédség kevés gyakorlatot tartott, kisebb mértékben ütközött a civil földtulajdonosok érdekével. A katonai célokra felhasznált földek tulajdonosai ezt el tudták viselni, akkor, amikor megindult a háborúra való felkészülés, megnövekedett a kiképzés mennyisége. Ez a tendencia a baktói lőtérre is érvényes. 1931-ben 5 nap lőgyakorlatot tartottak, míg 1940-ben 77 napot. Ráadásul a lőgyakorlatok tekintélyes része a mezőgazdasági termelés számára kedvező hónapokra esett. A szaporodó gyakorlatok miatt a birtokosoknak, bérlőknek egyre nagyobb káruk származott.

' Csongrád Megyei Levéltár (CsML) Szeged Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Külön kezelt anyag. 9. gyalogezred 21262/41.

293