Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
kötelezték, a városi tűzoltóság létszámát megkétszerezték, s korszerű gépi fecskendőket vásároltak. A városi közgyűlés 1944. február 9-i határozatában intézkedett híradó-, figyelő- és riasztószolgálatról, a tűz- és gázvédelemről, az egészségügyi és mentőszolgálatról, valamint az elsötétítés rendjéről.81 A város légoltalmi szolgálatát 1944. április 21-én átszervezték, létszámát 480 főben állapították meg. A légoltalmi központ a városháza pincéjében, a rendőrfőkapitány hivatala alatti megerősített bunkerben volt. Telefonjaival összeköttetésben állt a honi figyelőszolgálat algyői, kübekházi, ferencszállási és röszkei figyelőör- sével, illetve a két helyi figyelőközponttal: a városháza és a Fehér-tó toronyfigyelőivel valamint a hat légóalközponttal. Az alközpontoknak önálló tűzvédelmi, gázvédelmi és szakmunkás osztagai is (tűzszerészek, építészek stb.) voltak. Mindez jó szervezettségre utalna, de a mentőosztagokat még június 2-án is csak kéziszerszámokkal látták el, gépi eszközökkel, fúrókkal, emelőkkel, csődökkel nem rendelkeztek. Az első légiriadók, de főként Szeged első, június 2-i bombázása után derült ki, hogy a város légoltalmi riasztása tökéletlen. A riasztásra mindössze 6 központi vezérlésű villamos sziréna szolgált, amelyeket a sűrűn lakott belvárosban helyeztek el. Megszólaltatásuk a városháza tornyából, illetve a légóközpontból történt. Gyakorlatilag csak a belvárost riasztották, a külvárosban alig hallották a kisebb teljesítményű gyári szirénákat. A telepeket pedig úgy kezelték, mint a községeket, ahol nem volt riasztás, azt maguk oldották meg. így a Klebelsberg (Hattyas) telepen lakókat egy magas állványra szerelt harang kongatásával riasztották, másutt pedig vasdorong verésével jelezték a légiveszélyt.82 Az óvóhelyek építését illetően a riasztásnál is kedvezőtlenebb volt a helyzet. Az első légiriadók után derült ki, hogy a város nyilvános óvóhellyel alig rendelkezik, így a június 2-i bombázáskor Alsóváros lakossága a Tisza füzeseibe menekült. Ezzel szemben Budapest április 3-i bombázása után a nyár közepéig a város középületeinek és nagy bérházainak pincéit gyors ütemben alakították át óvóhelyekké. 30 db 70 fős fedett és fedetlen árokóvóhelyet építettek a házak nagyobb udvaraiban és a Nagykörút minden kereszteződésében, s a Nagykörúton kívül házcsoportonként alakítottak ki óvóhelyeket. A nagy nyári bombázások után pedig a külvárosok és a lakótelepi lakosok számára a várost övező körtöltésbe is építettek, fúrtak óvóhelyeket. Az első bombázások után a város nagy erőfeszítéseket tett, hogy a bombázások által okozott károkat csökkentsék, a közlekedést helyreállítsák, az élet\’eszélyes épületeket lebontsák, és a termelés folytatásához szükséges helyreállítási munkálatokat elvégezzék. A romeltakarításhoz katonai alakulatokat, munkaszolgálatos századokat, s a honvédelmi munkakötelezettség alapján polgári munkaerőt vettek • / 83 igényé. 81 MOL. BM. K-150. sz. 119669/1943., CSML. Polgm. ír. 37575/1943. 82 CSML. Szefi. 534.. 548/1944., Mérnöki hív. Légó 11/71. 8J CSML. Mérnöki hiv. 2520., 3744., 15754/1944. Óvóhelyépítés dossz. sz.n. 85
