Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
Május 10-ére felállították Szegeden a 105/301. sz. légómentési kisegítő munkásszázadot, amelynek négy szakaszában együttesen 140 fő dolgozott. Az 1907- 1924 között született zsidók teljesítettek ebben szolgálatot. Közvetlenül a bombázások után a fenti egységet a 105/31. sz. különleges munkásszázaddal erősítették meg, amely újabb 140 főt jelentett. Ez sem volt azonban elegendő, mert a súlyos bombázások miatt átcsoportosításokat is végrehajtottak. Június 14-én a Péti Nitrogénműveket ért amerikai légitámadás után ugyanis a helyreállítási munkákra, több más századdal együtt Újszegedről Pétfürdőre vezényelték a 107 fő zsidó munkaszolgálatosból és 11 főnyi keretlegénységből álló 105/304. sz. kisegítő-félszázadot. A város erőfeszítéseiben egyre inkább magára maradt. A lakosság mozgósításával és megszerezésével kellett a munkaerőt pótolni. A 652. honvéd munkavezető törzs irányításával június 26 és július 7 között az önként jelentkezett építő, kőműves, ács, tetőfedő, lakatos kisiparosokból megszervezték a mentő- és romeltakarító osztagokat. Ez mintegy 325, majd 590 szegedi iparost érintett, akiket a honvédelmi kormánybiztos egyúttal „működésben tartásra kötelezettekké” nyilvánított, ezzel mentesültek a katonai behívás alól. Az osztagokat a hat légoltalmi alkörzetben osztották szét. A mentési munkálatokban még a következő csoportok vettek részt: az I. légoltalmi század (80 fő), a Csillagbörtön rabjai (átlag 40 fő), a katonai börtön rabjai (átlag 180 fő), polgári munkaerő a honvédelmi munkakötelezettség alapján (átlag 165 fő) és a város állandó napszámosai (napi átlag 25 fő). Az üzemi légoltalmi szolgálat a munkásoktól még ennél is nagyobb áldozatot kívánt, ugyanis a pihenő időben osztották be őket szolgálatra. Előfordult, hogy heteken át napközben dolgoztak, éjjel pedig szolgálatot teljesítettek. Július 8-án életbe lépett az „egységes vezetés”, vagyis a légoltalom teljes katonai irányítása. Bevezették az állandó, vagyis nappali és éjszakai figyelőszolgálatot a bombázás, gyújtogatás, szabotázs figyelését, és a termény biztosítását. Ezen kívül július 26-ától kiépítették az EJEL szolgálatot (= ejtőernyős támadás e/leni figyelő szolgálatot) is. A várost körzetekre, alkörzetekre és községi körzetekre osztották. Az utóbbihoz a város körüli telepek és a tanyavilág tartozott. Minden figyelő körzetben 6 főből álló lovasjárőr, „elhárító karhatalom” szolgált, a fontos épületeknél pedig biztonsági raj. Július 26 és szeptember 15 között a nappali figyelőszolgálatot a hatalmas tanyavilágban gyermekek látták el, éjjel pedig a felnőtt férfi lakosság, amely a gyári munkások tevékenységéhez hasonlóan nagy megterhelést jelentett a mezőgazdasági munkát végzők számára. Hogy csökkentsék a bombázások személyi áldozatainak számát és az okozott károkat, június 3-ától megkezdték a város fokozatos légoltalmi kiürítését, az üzemek nyersanyagkészleteinek és félkész termékeinek, tartalék berendezéseinek, a város és intézményei műkincseinek, fontosabb könyv- és iratanyagának széttelepíté- sét, illetve egyes részlegeinek elszállítását Mórahalomra. Balástyára, Szatymazra, illetve a tanyai iskolákba, gazdaköri épületekbe.. A gyermekeket és tanulókat augusztus 5 és 18 között a város körüli falvakban helyezték el. A hadiüzemek nyersanyagokat, pót- és tartalékalkatrészeket, félkész 86
