Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
34-en haltak meg, közülük 19-en öngyilkosok lettek. Szegedre hurcolták a bácskai zsidóság egy részét is. Őket különböző helyeken - elsősorban a Dorozsmai úti sertés akoltelepen és a Bajai úti téglagyárban felállított gyűjtőtáborokban - szállásolták el. A gettózás május 22-25 között zajlott le, és az ide zsúfoltak embertelen állapotok között éltek. A gettóban kevés volt a férőhely, a túlzsúfoltság miatt egy-egy szobában 3-8 személyt helyeztek el. A számos kérés ellenére a város vezetése nem volt hajlandó újabb házakkal bővíteni a gettó területét. A gettó-kórház felállításáig a betegek együtt feküdtek az egészségesekkel. Június 10-én a gettó területén kikapcsolták a gáz- és villanyszolgáltatást. A légiriadók idején nem engedték meg, hogy az emberek a pincékbe lemehessenek. A személyes értékek elkobzását már a gettóban megkezdték, de elismervényt csak a jegygyűrűkről adtak. Endre László és Baky László belügyi államtitkárok 1944. június 10-én a szegedi városházán értekezletet tartottak a gyűjtőtábor felállításáról és a deportálás megszervezéséről, s ezen a régió törvényhatósági vezetői; főispánok, alispánok és polgármesterek, valamint a rendészeti vezetők is mind részt vettek. Itt részletes utasítást kaptak arról, hogy a gettókat június 16-ig fel kell számolni. Szegeden ezt követően gyűjtőtábort hoznak létre, majd német vagonokban elszállítják az országból a gyűjtőtáborokba összezsúfolt zsidó lakosságot. Gyűjtőtábornak a Cserzy Mihály utca végén a Szegedi Téglagyár Társulat épületét jelölték ki, melyet korábban csak 2 ezer ember elhelyezésére találtak alkalmasnak. Ebből kifolyólag az Újszegedi SZAK pályát és a vasutas sportpályát is lefoglalták. A megyéből június 16-tól ezekbe a táborokba szállították be a zsidó lakosságot. A polgármester az 1944. június 10-i szegedi központi értekezlet után június 13-án azonnal lefoglalta a sportpályákat. A SZAK pályán Újszegeden 1300 katonai sátort állítottak fel, s egy-egy sátorban 3-3 fő szorongott, a tribünt és öltözőket is zsúfolásig megtöltötték. Június 16-tól 21-ig a 2390 fő befogadására alkalmasnak ítélt helyen végül is 4600 személy sínylődött, s ezt követően szállították át őket a téglagyári gyűjtőtáborba. Elsősorban a tiszántúli; szentesi, makói, Makó környéki járási gettókból kerültek zsidók Újszegedre. A SZVSE pályán a hódmezővásárhelyi, bácskai és az Akoltelepen korábban gettózott zsidókat zsúfolták össze. A téglagyárban elsőként a szegedieket helyezték el, majd június 21-24 között a sportpályákról is átszállították ide a zsidókat. Több mint 8 ezer embert zsúfoltak itt össze.71 A deportáltakat három transzporttal szállították el. Az első szállítmányt június 25-én 3199 fővel Auschwitzba irányították. A másodikat a Bácsalmásról 26-án indított „szállítmánnyal” bővítve, majd 6 ezer emberrel június 27-én Szeged-rókusi pályaudvarról indították el ugyancsak Kassa felé. Felsőzsolcán azonban a szerelvény nagyobbik részét (a szegedieket) lekapcsolták, s 2737 fő Auschwitzba, 3818 fő pedig a Bécs melletti Strasshofba került. A június 28-án 2400 emberrel elindított vonat Budapesten át már eleve Strasshoíba tartott. A Magyar Cionista Szövetség 71 CSML. Szefi 49., 847., 887., 896/1944. és CSML. Polgm. ir. 162205., 20007., 20059., 27467-68. és 48560/1944. 79
