Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
megrongálva, azok bútorait erősen elhasználva távoztak. A volt zsidó lakásokból a műkincsjellegű értékeket magukkal vitték.63 A német megszállásnak - legfőképpen az SS és a Gestapo tevékenységének - többirányú célja és következménye volt. A megszállók azt tartották a legfontosabbnak, hogy a terület gazdasági életét alárendeljék a német birodalmi érdekeknek, ami az erőforrások koncentrálását és azok maradéktalan kifosztását jelentette. Már a megszállást követő napokban eltávolították és hamarosan deportálták a gazdasági életben vezető szerepet játszó zsidó tulajdonosokat és szakembereket. A termelés folyamatossága érdekében Szegeden a Kereskedelmi- és Iparkamara vezetőségének a polgármesterrel egyetértésben ezért azonnal új vállalatvezetőket kellett kineveznie. A német katonai megrendelések növekedtek és közvetlenekké váltak. A legjelentősebb szegedi üzemek, mint a Délmagyarországi Cipőgyár, Szegedi- és Újszegedi Kendergyár, a két szegedi lemezgyár, a vasárugyár, két gumijavító üzem stb. ezentúl szinte kizárólag német megrendelésre termelt. A cipőgyárban az üzem irányítását is német megbízott vette át. Az Új szegedi Kendergyárban a németek külön irodát tartottak fenn, hogy a termelési folyamatot ellenőrizzék és a késztermék szállítását megszervezzék. A hátrányos és megalázó magyar-német árumegállapodási szerződést 1944. június 16-án írták alá és az új árumegállapodás alapján az érdekelt szegedi üzemek tovább növelték termelésüket és katonai szállításaikat.64 1944 márciusától a haditermelés kiszélesedett, új gyártmányokat is készítettek. A szegedi gyárak már 60-80 %-ban haditermelésre dolgoztak. Május 4-én az addig hadiüzemmé, illetve előkészületi intézkedésre kötelezett üzemmé nem nyilvánított üzemek és vállalatok, sőt még polgári szervek is katonai vezetés alá kerültek, és az üzemeket folyamatos termelésre kötelezték. Ezek az intézkedések a termékeknek az előírt mennyiségben és hivatalosan megállapított áron való szállítását, valamint minden munkás, alkalmazott teljes helyhezkötését jelentették. A „működésben tartásról” a Honvédelmi Minisztérium a 169 100/eln. 45-1944. HM. sz. rendelete intézkedett, amely a hadiüzemi fokozat első lépése volt, és azt jelentette, hogy nem közvetlenül katonai megrendelésre dolgoznak, de működésük a háborús viszonyok között is nélkülözhetetlen. így vált hadiüzemmé a város összes szolgáltató üzeme is. 1944 nyarán Szegeden a hadiüzemekben 10430 munkás dolgozott, ami azt jelentette, hogy a város 75-80 üzeméből szinte minden termelő és működő vállalatot hadiüzemmé nyilvánítottak és a munkások 90-95 %-a ezekben dolgozott. A haditermeléssel együttjáró munkatempó-fokozás, a „termelési fegyelem biztosítása” az üzemi katonai parancsnokok feladata volt. A szegedi üzemek parancsnoka Richter Gyula százados, üzemi főtitkár volt, aki a nagyobb üzemeket közvetlenül, a kisebbeket pedig beosztott tisztjei által irányította. Az üzemekben külön adminisztráció dolgozott a parancsnokság számára. 63 CSML. Szefi. 639., 692., 769-776., 1126-1130. 64 CSML. Szeged polgármesteri ir. 45081/1944., 49417/1944. Kereskedelmi és Iparkamara ir. X/18. 1944. - Országos Levéltár. OLZ-313. 4. csomag y. tétel 73
