Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A német megszállás után, április 3-án a hadiüzemekben is bevezették a rögtönítélő bíráskodást. A parancsnokok, ha a termelés menetét veszélyeztetve látták, katonai fenyítő formákkal, fogdával és börtönnel büntettek több szegedi gyárban. Néhány perces késésért 4-5 pengő bírságpénzt vontak le, egy napi igazolatlan mulasztást pedig egy napi elzárással büntettek, amelyet a gyári fogdában kellett letölteni. A nappali munkában és az éjszakai légoltalmi szolgálatban elfáradt, túlórázást már nem vállaló munkásokat is bebörtönözhették. A szabotázs legkisebb gyanúja esetén a katonai parancsnokok a katonai haditörvényszéknek adták át a gyanúsított munkásokat. Bármilyen jellegű megmozdulás megelőzésére Richter százados széles körű besúgórendszert is kiépített, ami a megfélemlítésnek fontos eszköze lett. 1944 tavaszától a katonai behívások miatt nagymérvű munkaerőhiány jelentkezett, ezért 1944 nyarától már több szegedi üzemben dolgoztak munkaszolgálatosok; zsidók (férfiak és nők), néhol még szovjet hadfoglyok is, így pl. az Angol- Magyar Jutafonóban, az Újszegedi Lemezgyárban, s az Újszegedi Kendergyárban. Ezen felül még intézmények, így a Városi Kórház is igényeltek 5-5 munkaszolgálatost konyhai és háztartási munkára. 1944 nyarától a városban a munkásság közellátása sok tekintetben még a budapesti munkásokénál is rosszabb volt. A kenyérfejadagot országosan állapították meg. A fizikai munkásoknak 15 dkg, a nehéz fizikai munkásoknak 35 dkg pótfejadag járt naponként és ebben eltérés nem lehetett. A húsfejadagot azonban sem országosan, sem helyileg nem állapították meg, mert a kiosztás alapját az esetenként beszerezhető vágóállatokból nyert mennyiség adta. A hús tekintetében Szeged igen nehéz helyzetbe került, ugyanis a rendes fejadagot is csak a legnagyobb nehézség árán lehetett előteremteni. Ha a város naponta 480 vágómarhát és 928 sertést vághatott volna le, ez esetben a lakosság heti húsfejadagját 25-30 dkg-ra emelhették volna. A rendkívül szigorú beszolgáltatási rendszer, a Németországba kihurcolt vágóállat nagy mennyisége miatt azonban a heti 10 dkg-ot sem érte el. Június utolsó hetében előfordult, hogy csak a magyar honvédségtől kölcsönvett 180 mázsa sertéshúst tudták kiosztani a városban. A korábbi hústalan napok helyett egyre gyakoribbá váltak a hústalan hetek is.65 Magyarország katonai megszállását német szempontból legfőképpen a katonai helyzet indokolta. A német katonai vezetés nem minden ok nélkül úgy vélte, hogy Magyarország katonai erejét tartalékolja. Ebből kifolyólag a Sztójay-kormány megalakulása után, március 23-án már hét seregtest, nevezetesen a 16., 20., 24., 25. gyaloghadosztály, az 1. és 2. hegyi dandár, valamint a 2. páncéloshadosztály mozgósítását elrendelte. (A 16., 24. gyaloghadosztályt, valamint a 2. hegyi dandárt már 1944 februárjában mozgósították és március elején felvonultatták Kárpátalja területére.) A német katonai vezetés a mozgósított seregtestek azonnali felvonulását szorgalmazta, hogy jelenlétükkel a Kárpátok előterében részben tehermentesítsék a német haderőt. Hitler március 28-án azt is követelte, már a Kárpátokban állomá65 HL lásd 57. sz. jegyzet 28. sz. parancs., CSML. Richter Gyula doboz. sz. n. iratok 74
