Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
dezkedett be. Az SS parancsnokság és a Gestapo elsősorban megszállási feladatot látott el, együttes létszáma 150-180 fő között ingadozott. Az SS parancsnokságon egyébként gazdasági szakemberek is dolgoztak. 1944 március 19. és október 6. között a német katonaságot a Wehrmacht szegedi állomásparancsnoksága, közismert nevén a „Helyőrségparancsnokság” képviselte a városban. Szorosan együttműködött a szegedi V. honvéd hadtestparancsnoksággal, miután annak éléről - sürgető követelésükre - Horthy leváltotta Platthy Pál altábornagyot és helyébe Kálmán Imre vezérőrnagyot nevezte ki. A német katonai parancsnokság létszáma 200-250 fő között változott, s később a zsidók deportálása idején elérte a 300 főt is. A parancsnokság az erő demonstrálásán túl a hidak, fontos középületek őrzését irányította és a német katonai jellegű vasúti szállítmányok szervezését intézte. Titkos katonai rádióállomást is működtetett, amely biztosította a balkáni német hadseregcsoporttal való kapcsolattartását. A megszálló erőkön kívül más német katonai intézmények és alakulatok is érkeztek Szegedre. A város a megszállás napjától szeptember közepéig hátországi bázisként szerepelt a német hadvezetés balkáni szervezetében. Elsősorban kórházakat rendeztek be itt - amelyekben 1944. április 4. és október 9. között 29 német katona és tiszt halt meg -, de az olcsó és megbízható élelmiszerbázis miatt gyógyuló és lábadozó német katonák is nagy számban fordultak meg Szegeden. Három jelentős német hadikórház - az 1/541., az 5/527. és az 5/527. R. számú Kriegslazarett - működött a városban. Elhelyezésük céljából lefoglalták a Horthy- kollégiumot, a vele szemben lévő Tanító Internátus épületét, a Vásárhelyi sugárúti Zrínyi Miklós, a Tábor utcai Zrínyi Ilona kollégiumokat, a Szent Erzsébet leányotthont, a Dugonics gimnáziumot és a Polgári iskolai Tanárképző Főiskola épületeit. A későbbiek során berendezkedtek Újszegeden az Állami Védőnőképző Intézet és a Tanítóképző Intézet épületeiben is. A német állomásparancsnokság az ellátó alakulatok és tiszti átvonuló otthonok, pihentetők részére mintegy 30-35 lakást és lakóházat igényelt a várostól, köztük volt zsidótulajdonokat is, melyek jelentős számban a gettó területén voltak. A zsidók lakásait ingóságaikkal együtt foglalták le, és a német hadikórházak nagy mennyiségben igényeltek bútorokat és gyógyászati eszközöket is. Az is előfordult, hogy anyagigénylés helyett önkényesen rekviráltak, lakásokat törtek fel azzal az indoklással, hogy azok tulajdonosai zsidók. Kirívó esetekben a német XXII. hegyivadász hadtestparancsnokság megtérítette az okozott károkat. A német katonai beszállásoltatások egész nyáron folytatódtak. A megszállásokat végrehajtó katonai alakulatok és egyéb katonai intézmények szegedi tartózkodásának költségeit a város fedezte. A parancsnoksági, kórházi épületeket a város biztosította, az itt levő tisztek, szakemberek szállodai és étkezési költségeit a városi pénztár fizette, s élelemmel is Szeged látta el őket. Szeptember közepétől a kórházi és ellátó alakulatok fokozatosan elhagyták a várost. Az igénybe vett épületeket 72
