Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
Szeged német megszállása és következményei Kállay Miklós kormányra kerülését a német politikai és katonai vezetés kezdettől fogva bizalmatlanul fogadta és működését gyanakvóan figyelte. Az 1942 novemberétől a kormány fokozatos politikai irányváltáson fáradozott. A változást Kállay belpolitikai hangsúlyeltolódásokkal is igyekezett alátámasztani, így a függetlenség gondolatának óvatos megfogalmazásával. A német vezetés kezdetben politikai nyomással még féken tudta tartani a számára bizonytalanná vált Kállay- kormányt. Ám a sztálingrádi, de főképpen a kurszki csata után, majd Olaszország kapitulációját követően, elhatározta Magyarország megszállását. 1944 tavaszára jelentősen megváltozott a katonai helyzet. Ennélfogva nem is annyira a kormánynak a nyugati hatalmakkal való kapcsolat megteremtésére irányuló kezdeményezései, inkább a keleti arcvonalon bekövetkezett fejlemények tették létfontosságúvá a német vezetés számára Magyarország szilárd kézbentartását. 1944. március 12-én Hitler aláírta a Margarethe I. terv végrehajtására vonatkozó hadműveleti utasítást. Eszerint a német csapatoknak a nyugati határoktól egészen a Tisza vonaláig kellett megszállniuk az országot. Az ettől keletre eső területek megszállása a további politikai helyzet alakulásának függvénye lett.60 Magyarország 1944. március 19-i német megszállása napján a Dél-Alföldre, pontosabban Szegedre és a Duna-Tisza közötti területre is bevonultak a megszálló csapatok. A Szerbia (Pétervárad) felől benyomuló német magasabb egységek az újvidéki hídon keltek át a hajnali órákban. Az ország lerohanásáról mit sem sejtő magyar hídőrség golyószórótűzzel fogadta az átkelni szándékozó német kötelékeket, amelyek pillanatok alatt legázolták azt. Az Újvidéket már napokkal előbb ellepő volksbundisták közreműködésével a nagy fontosságú város fontosabb pontjait megszállták és a magyar katonai egységeket lefegyverezték. Ezt követően 6-6 katonai szerelvény kelt át az Újvidék-Szabadka útvonalon, s zömmel Budapest irányába haladtak tovább. A Honvédelmi Minisztériumból a szegedi V. honvéd hadtestparancsnokságot hajnali öt órakor riasztották. Közölték a megszállás tényét, riadóztatták a csapatokat, és intézkedtek a laktanyákban való együtt tartásukról, nehogy a németekkel harcba keveredjenek. A hírt a hadtestparancsnokságon általános megdöbbenés fogadta. A szegedi hadtestparancsnok, Platthy Pál altábornagy szűkebb körben ismert volt németellenes érzelmeiről, ezért a riadóztatott csapatok részéről sokféle kérdés, különféle javaslat érkezett hozzá. Volt olyan alakulat, amely elindult, hogy elfoglalja a Szeged város védelmére kijelölt állásait. Arra is javaslatok érkeztek, hogy a fegyverzetet és a gépjárműveket rejtsék el. Platthy azonban a felső parancs értelmében délelőtt 9 óra tájban szétküldte tisztjeit, hogy a megérkező német csapatokkal a kapcsolatot vegyék fel. o0 Dombrády Lóránd-Tólh Sándor: A magyar királyi honvédség 1939-1945. Bp., 1987. 303-308. 70
