Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)

Bevezető tanulmány

hadsereg szervezeti korszerűsítésével kívánták elérni. A doni vereség tapasztalatait leszűrve a minőségi fejlesztés jegyében 1943 őszére modernizálták a magyar haderő szervezeti felépítését. Az eddigi kétezredes könnyű hadosztályok helyébe háromezredes gyaloghadosztályokat szerveztek. Az egyéb változások is jelentősek voltak, többek között új légvédelmi és páncélos alakulatokat állítottak fel.

Az V. hadtesten belül a 13., 14. és 15. könnyű hadosztályból és a hadtestközvetlen alakulatokból hozták létre a 13. gyaloghadosztályt, amelynek parancsnoksága Szabadkáról Kecskemétre került. A hadtest területén - az 1943/44-es hadseregszervezési intézkedések alapján fel kellett állítani egy tartalék - nevezetesen a 15. hadrendi számú - hadosztályt is, de miután ilyen hadrendi számmal az Ukrajnában tevékenykedő magyar megszálló seregtestek között létezett már egy, ezért ez elmaradt.

A szegedi gyalogsági, tüzér, műszaki, vonat (egészségügyi, ellátó, lőszerkezelő stb.) és egyéb kisebb alakulatok állomáshelye és alárendeltségi viszonya nem változott lényegesen. Egyes kisebb műszaki alakulatok, mint a hidász oszlop, vegyiharc- és vasútépítő század, kikerültek a hadtest közvetlenekből és fővezérség közvetlenek lettek. A 13. gyaloghadosztály kötelékébe sorolt 14. tüzérosztály által felállított 75. ikerosztálya 1943 nyarán állt fel és más hadosztályközvetlen alakulattal együtt kihelyezték Délvidékre. Ekkor került az V. utászzászlóalj 1. önálló kerékpáros utászszázada Újvidékre, az 55. utászzászlóalj 1. százada Titelre, 2. százada Palán- kára, 3. százada Bácsordasra, a 9/1. gyalogzászlóalj Hódságra, a 14. tüzérosztály Horgosra, a 75. tüzérosztály 1-2. ütege Óbecsére, a 75/3. üteg Temerinbe. Az alakulatok 1944 elejéig maradtak a megjelölt körzetekben.56

A doni katasztrófa magyar hadseregre gyakorolt hatásával számolt a magyar politikai és katonai vezetés. Ezért Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke már 1943. február 13-án kelt rendeletével a magyar hadsereg általános fegyelmének megerősítését szorgalmazta, hangsúlyozván „Csak a fegyelmezett katona lehet jó harcos!” A cél érdekében különböző intézkedéseket hozott. De nemcsak a formai elemeket kifogásolta, hanem bírálta a rendészeti közegek, a katonai adminisztráció lélektelen bürokratizmusát is, amely ugyancsak destruálhat. A katonai felsőbb vezetésben elítélte az egymásra mutogatást. Általában szilárd fegyelmet követelt minden szinten „mely a feszes külső megnyilvánulásain túl a gondolatban, a tervezésben és a végrehajtásban egyaránt rendszerezett és lelkiismeretes munkamenetet biztosít”.

Fontos tanulsága volt a 2. hadsereg pusztulásának, hogy az eddigi kiképzési módszerek, irányelvek korszerűsítésre szorulnak. 1943 márciusától a csapatkiképzésekre több irányelv is megjelent, amelyekben az oroszországi tapasztalatokat már feldolgozták. Főképpen a gyalogság műszaki ismereteit (fedezékek szakszerű építése, beásás stb.) kellett a kiképzés során növelni. A különböző tűzfegyverek támogatásának és együttműködésének megszervezése a kötelékben való kiképzés leg56 HL HM elnöki I.a. 43000/1943., V. honvéd hadtest pság. irrai 28203/eln. sgk. 1-1943.

68