Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A 7. és 31. gyalogezredek nagy véráldozatát, bátor katonai kiállását maga Horthy Miklós kormányzó is elismerte, amikor 1943. augusztus 5-én csapatzászlószalagot adományozott, rajta a következő felirattal: „Emlékeztetőül a szovjet elleni harcokban végrehajtott kimagasló és vitéz magatartására a magyar királyi 7. honvéd gyalogezrednek csapatzászló szalagomat adományozom. Horthy s.k.”54 55 A doni katasztrófa következményei A doni vereség után, s elsősorban Sztálingrád és El-Alamein hatására a magyar politika és katonai vezetés már számolt azzal, hogy a tengelyhatalmak hosz- szabb távon alulmaradhatnak a szövetséges hatalmak gazdasági és katonai potenciáljával szemben. Ezért a német függés lazítására törekedett, külpolitikai téren a német érdekek minimális kiszolgálása mellett a nemzet távlati céljait helyezte előtérbe. Az első világháború tragikus tapasztalataiból is okulva egy ütőképes honi hadsereg felállítására törekedett, amely a háború végén és azt követően képes a belső rend fenntartására és az ország területének megvédésére. Ebből a szempontból figyelmen kívül hagyták a német oldalon működő erőket. Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke a szegedi V. és a kolozsvári IX. hadtestet ezért már 1943. március végére olyan állapotba akarta hozni, hogy bármely pillanatban alkalmazható legyen. A háborúban 1943-ig igen jelentős harci technika pusztult el. Ennek pótlását a németektől várták el, de ezt indokolta az is, hogy a magyar hadiipar ekkor már 60 %-ban Németországnak termelt. Az önálló katonapolitika gazdasági hátterének megteremtése ezért rendkívül nehéznek tűnt. A hadsereg a beszerzésekben teljesen a hazai piacra volt utalva és a gyártási kapacitások bizonyos területeken, mint a gépkocsik, lövegek, aknavetők, puskák stb. tekintetében teljesen le voltak kötve. A lőszerhiányt is csak 1943 közepére sikerült megszűntetni. Igen jelentős pénzügyi támogatással mégis ebben az időben alapozták meg az önálló harckocsi és repülő- gépgyártást. Az egyik legfontosabb célkitűzés az volt, hogy a megszálló alakulatokhoz küldendő személyi pótlás mértékét a lehető legkisebbre szorítsák le. A Kállay-kor- mány erre irányuló politikáját Nagy Vilmos nyugállományú vezérezredes honvédelmi miniszter meggyőződéssel képviselte. Amikor 1943 márciusában Keitel tábornagy három megszálló hadosztály Szerbiába küldését követelte, a kormány ezt határozottan elutasította. Azt a német követelést, hogy a Szovjetunióban lévő magyar katonai erőt növeljük, nem teljesítették, sőt némileg csökkentették. Ezek a lépések is mutatják a haderő itthon tartására való törekvést.5' A legfontosabbnak a hadsereg ütőképességének növelését tartották, amelyet a fegyveres erő korszerű harcra való alkalmasságának növelésével, hatásosabb és nagyobb mennyiségű harci technikával, a kiképzés színvonalának emelésével és a 54 U.o. és a 13. k. ho. Naplója 55 HL VKF. és Nagybaczoni Nagy Vilmos: Végzetes esztendők 1938-1945. Bp., 1947. 167-169. 67
