Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
voltak, s ezek között találjuk a szegedi 14. tüzérosztály által felállított 14/1. kísérő könnyű ágyús tábori üteget. A könnyű ágyús üteget főként a helyi ellenállások gyors letörésére, a harc közvetlen támogatására és a páncélelhárítás hathatósabb megszervezésére állították hadrendbe. A hadsereg minden gyalogezrede kapott egy ilyen könnyű ágyús üteget. A doni harcok idején már csekély tűzértékük volt, ugyanis egyformán 4 db 8 cm-es 5/8 M. tábori ágyúval szerelték fel ezeket. A szegedi üteget a kecskeméti 7. gyalogezredhez osztották be szervezetileg, s az alkalmazás tekintetében a tüzérséghez, a kecskeméti 13. tüzérezred (parancsnoka Blassmann Mátyás ezredes) kötelékébe tartozott. A könnyű ágyús üteg parancsnoka Kulifay András főhadnagy, elsőtiszt Török László tartalékos zászlós, s az egyik szakaszparancsnok Tettamanti Béla tartalékos zászlós volt. (Mindhárman az üteg tűzkeresztségekor, 1942. szeptember 9-én Uriv- nál megsebesültek.) Az üteg személyi állománya 7 tisztből és 134 főnyi legénységből állott. Az arcvonal megmerevedésekor Kalininban (Korotojak környékén) foglalt el tüzelőállást, figyelőállását a Mosztiscse Ny.-on építették ki. Az üteg 1942 novemberében részben megszűnt. Tiszti kara és személyzete részben a könnyű hadosztály közvetlen páncéltörő ágyús századába került, amelynek parancsnoka Ho- monnai-Perczel László főhadnagy volt. 1943. január 3-án az üteg végleg kivált a 7. gyalogezred kötelékéből és állományának nagyobb részét a felállításra kerülő hadseregközvetlen 102. ködvető (Nebelwerfer) osztály átképző tanfolyamára Bugyen- níjbe vezényelték. Az üteg tisztjeivel, legénységével, lovaival s anyagával vonult hátra, kivéve a mozdony nélküli lövegeket, amelyeket lövegenként három kezelővel tüzelőállásban kellett hagynia. Az üteg visszamaradt löveganyagából az ezredparancsnok egy állásüteget állított fel. Tisztjeit, személyzetét a 13. tábori tüzérezred ütegei adták. Elnevezése a hadiokmányokban 13/8. ütegre illetve „kalinini állásütegre” módosult. Január 13- án az urivi hídfőből, és már élesen balról Boldirevka felől támadó orosz csapatok 16 órára elérték Kalinint és az üteg hátába kerültek. Az üteg összes lövedékének kilövése után lövegeit megsemmisítette, elkeseredett közelharcban vette fel a küzdelmet és 60 %-os veszteséggel vágta át magát a bekerítő gyűrűn. A megmaradt kezelő legénység Géczy Endre karpaszományos alhadnagy, elsőtiszt vezetése alatt állandó harcot folytatva érte el a Mostiscsen lévő ütegfigyelőit, akik már délutántól a beszivárgó oroszokkal közelharcot vívtak. A továbbiakban gyalogos egységként harcolva jutottak hátra a tüzérek körletébe. A Bugyenníjbe vezényelt szegedi egység a tanfolyamot épphogy elkezdte, az új fegyvertípussal alig ismerkedtek meg, mikor szovjet oífenzíva miatt kiképzése abbamaradt. A „Nebelwerfer” ködvetőt egyébként a német hadsereg alkalmazta a második világháború alatt, amely rakétavető, tehát reaktív típusú fegyver volt. Kiválóan alkalmas volt arra, hogy a csapatok mozgásukat és tűzerejűket ködfelhő mögé rejthessék. Egy kilométeres célterületet kb. 650 rakétával 90 másodperc alatt álcáztak. Eredetileg a vegyi hadviselés céljaira tervezték. Technikai adatai: üres súlya 510 kg, csőhossz 130 cm, függőleges irányzás 5°-45°, oldalirányzás 21°. Hatótávolsága 7000 méter volt, űrmérete 15,85 cm3. Könnyen lehetett álcázni, mert 57
