Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
lékba helyezett hadköteleseket kellett póttartalékosi tényleges szolgálatra behívni. Póttartalékos kiképzésük után már nem voltak visszatarthatok. Hosszas szervező, előkészítő munka után a póttartalékosok 3 hónapos kiképzése csak 1943 április elején kezdődött el.35 A háborús helyzet, a mozgósítások, behívások, leszerelések és szabadságolások szükségessé tették a katonai fegyelem erősítését, hátországban való fenntartását is. 1942 szeptemberében létrehozták a vasúti ellenőrző szolgálatot főként a hadműveleti területre egyenként ki- és hazautazó honvédek ellenőrzésére. A vonatokon a csendőrség vasúti őrségei ellenőriztek. Szeged főpályaudvaron megszervezték az 501/1., Szeged-Rókuson az 501/2. pályaudvar-parancsnokságokat (pup-okat) a le- és felszálló honvédek ellenőrzésére. 1942 november végén - a személyi állomány felváltása kapcsán - fegyencek is kikerültek hadműveleti területre. Bár őket csak harcos alakulatokhoz lehetett beosztani mégis előfordult, hogy a Nyugati Megszálló Csoport alakulataiba is kerültek, amelyek a legveszélytelenebb területen működtek. A háborús viszonyok állandósulása okán 1942 júliusában a honvédség a hátországi alakulatainál is bevezették a statáriális bíráskodást és szökésért golyó általi halál járt. Az első kivégzés 1942. augusztus 28-án Budapesten volt. Szegeden augusztus 5-én hirdették ki a statáriumot, és október 29-én Urbán Jánost, a 9. gyalogezred II. zászlóaljába tartozó póttartalékos honvédet ítélték elsőként halálra, háromszoros szökésért. Kivégzését a tüzérlaktanya udvarán hajtották végre.36 Az általános és totális hadkötelezettség keretében az 1939-ben elfogadott honvédelmi törvény II. törvénycikkének 230. paragrafusa a közérdekű munkaszolgálatról (kmsz.) még általános jellegű volt. Alkalmazásában 1939 őszéig még semmiféle diszkriminációs, hátrányos megkülönböztetést nem találunk. A közhasznú munkára valóban a fegyveres szolgálatra alkalmatlanokat hívták be. Változást az 1939 novemberi második és az 1941. augusztus 8-án kihirdetett harmadik zsidó- törvény hozott. Ezeknek megfelelően a honvédelmi miniszter rendeletéi és végrehajtási utasításai alapján, politikai megfontolásokból elsősorban a zsidókat és részben a terület-visszacsatolások által ide került nagyszámú nemzetiséget tekintve egyre inkább nem alkalmazták az alaptörvény előírásait. A zsidókat először a védett alakulatokból (repülő, híradós, határvadász alakulatok) távolították el. Ezt követően az 1939. szeptember 23-án kiadott rendelet megszüntette a zsidó származású hivatásos tisztek, altisztek és tisztesek rendfokozatát, de a fegyveres szolgálatban még meghagyta őket. Persze első világháborús érdemek, s egyéb mentesítő feltételek figyelembe vétele okán még több esetben tettek kivételt zsidó származású hivatásos és tartalékos tisztekkel, tiszthelyettesekkel, s nem vonatkoztatták rájuk szigorúan az előírásokat. A nem hivatásos tartalékos tisztek is 35 U.o. 23, 27/1941., 2-16/1942., 25-42/1942., 5, 18/1943. (Póttartalékos hadkötelesekhez azokat a korosztályokat sorolták, amelyeknek rendes és előírt kiképzése a trianoni tiltások miatt az 1920-30-as években elmaradt és 193 8-tól utólag is csak néhány hónapos rövid kiképzésen vettek részt.) 30 HL V. hadtest, hadtestparancsnoki intézkedések (R. 179/19. csomó) 1942. júl.-dec. 48
