Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Dokumentumok, visszaemlékezések
Cséfai adott némi tájékoztatót a csapataink helyzetéről, ami eléggé tragikusnak látszott. Október 13-án orosz páncélos és gyorsanmozgó csapatok Szentestől délre átkeltek a Tiszán. A támadás megállítására a hadsereg még ütőképes alakulatait hátravonták Kiskunhalas, Kiskunmajsa és Kiskunfélegyháza vonalába. Új ezredem, a 42. gyalogezred Kistelek határában rendezkedett be védelembe. Ennek utóvédje pedig a mi zászlóaljunk. Feladata a halogató harc. Tartani a harcérintkezést a támadó orosz alakulatokkal, de visszavonulni, ha erős támadást kapnak. Az ezred másik zászlóalja Szatymaz községet tartotta. Szomszédságában a VIII. hadtest egyik gyorsanmozgó alakulata pedig Zsombónál zárta le az utat. A mi, vagyis a Cséfay zászlóaljnak a helyzete volt a legkritikusabb, mert nemcsak Szeged irányából számíthatott támadásra, de Algyő irányából is, amit a nap folyamán kiürítettek a csapataink. A Tisza felett épített közutak hidak felrobbantották ugyan utászaink, de az ellenségnek már meg volt építve Mindszent közelében a hadi hídja, és nem okozott nagyobb nehézséget nekik a csapatok átszállítása.” A Focsani hadifogoly tábor (Részlet egy hosszabb visszaemlékezésből) A hadifogoly tábor, mivel gyűjtőtábor is volt, a magyar hadifoglyok zömének emlékezésében megmaradt. Nagyon sokan itt haltak meg. A háborús visszaemlékezést dr. Polner Lajos százados (1907-1991) 1953-ban írta. Civilben jogász, aki a háborúban részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban. 1944 márciusában újból behívták és az 1. hegyidandár vonatparancsnoka volt. 1945 márciusában Győr mellett esett fogságba, ahonnan 1947 októberében tért haza. A visszaemlékezést fia, Polner Zoltán író bocsátotta rendelkezésünkre. „Csalódottan, elkeseredette érkeztünk Focsaniba. Focsani és Galato környéke stratégiailag igen fontos hely, mert ezen az alig nyolcvan kilométer széles terepen vezet az orosz hadsereg hadi útja a Balkán felé. Mi Focsaniból csak egy hatalmas gyűjtőtábort láttunk, ahol váltakozóan legalább 30-40 ezer magyar és sok ezer német hadifogoly volt elszállásolva. A tábor két részből állt. Az eredeti laktanya vagy intemálótáborból - fürdővel, kórházzal, téglából épült barakkokból. Később fabarakkokkal egészítették ki az épületeket. Valamint egy szükségtáborból, amely eredetileg katonai garázsként szolgált. Ebbe a kisebbik táborba kerültünk, ahol összezsúfolva éltünk két hónapig. Létszámunk megközelítette a tízezret a betongarázsokban. Csupasz, fa nélküli sivár terep, körülvéve két méter magas szögesdróttal, őrtornyokkal. A kerítés végig kivilágítva. A kerítéstől befelé három méterre felásott és elgereblyézett senkiföldje. A mi barakkunkban háromemeletes fapriccsek, közöttük szabályos utcák. Az első ott töltött napok pihenésben, semmit tevésben teltek el. Napi program: ébresztő, reggeli, délelőtti foglalkozás, ebéd, délutáni foglalkozás, vacsora, takarodó. A foglalkoztatások az udvar közepén állandó sorakozásokból, menetgyakorlatokból 480
