Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
delmi miniszter rendeletével, katonai titkosítás céljából, a közellátási miniszter minden főhatósága alá tartozó osztályokat, hivatalokat és szerveket sorszámokkal látta el, stb. Végül a belügyminiszter rendeletére az 1941-es kedvezőtlen tapasztalatok miatt 1942. február 4-7 között Szegeden a városháza dísztermében négy napos tanfolyamot szerveztek a helyi és a város körzetében lévő helységek országmozgósítási hivatal előadói és helyetteseik részére, mivel az ún. G. 6. utasítást, amely a katonai mozgósítás előkészítéséhez és végrehajtásához adott eligazodást, ezen a szinten már jól ismerték. Bizonyos részleteit a „Tábori szolgálat” című hirdetmény is tartalmazta, amelyet minden közigazgatási vezető hivatali helyiségében kifüggesztettek. A tanfolyam gyakorlatias jellegű volt. A célja az volt, hogy az országmozgósítási szervekre háruló teendőket egységesen és pontosan hajtsák végre. Fő témái között szerepelt: a népmozgalmi nyilvántartások szerepe, mozgósítási előmunkálatok végrehajtása, a lovak, járművek, gépjárművek igénybevétele, légvédelem és kiürítés tudnivalói stb. A tanfolyamot dr. Széchenyi István országmozgósítási kormánybiztos is igen sikeresnek minősítette. Szegedről az országmozgósítási hivatal és katonai ügyosztály teljes apparátusa részt vett ezen. Közben 1942 tavaszán megkezdődtek a nagyarányú katonai behívások, előbb a 2. magyar hadsereg felállításához, majd szinte folyamatosan a megszálló csapatok személyi állományának felváltásához. A megszálló csapattestek zömének állománya ugyanis már a háborúba való bekapcsolódás óta a keleti hadszíntéren tartózkodott és a rendelkezések értelmében egy éves frontszolgálat után kötelező volt leszerelésük. 1942. május 4-től meggyorsították a visszafoglalt területekről származó román, illetve jugoszláv hadseregben szolgált 21-40 éves korosztályú tiszteknek és legénységnek fokozott ütemű 12 illetve 8 hétig tartó átképzését. A nemzetiségi hadkötelesek 1919-es évfolyamának kiképzése már az 1940 októberi sorozást követően elkezdődött. A román katonaviseltek kis része 1941. augusztus-október között átképzésen vett részt, zöme viszont a kiszállítandó megszálló alakulatokhoz, illetve a 2. hadsereghez csak 1942 januártól került átképzésre. Az átképzetlenek száma azonban jelentős volt. A bácskai szerbek és horvátok esetében pedig a hadkötelesek kiképzése illetve a katonaviseltek átképzése elég sok ideig váratott magára. A visszatartási jogot a honvédelmi miniszter az átképzés idejére felfüggesztette. Az átképzési nehézségek már kezdetben kiütköztek. Az érdemi munka végül is két csoportban, 3-3 hónapos időtartamban zajlott, s mivel nagyon sokan kimaradtak, csak 1943 őszén ért véget. így kerülhetett nagyon sok, főként román, a magyar nyelvet kevésbé ismerő átképzetlen katona a megszálló és egyéb keleti hadszíntérre kivonult alakulatokhoz. A honvédelmi miniszter 1942. szeptember 28-án elrendelte a póttartalékos hadkötelesek gyorsított ütemű kiképzését és az állománytestjeik azonnali felállítását is. A közigazgatási vezetőket behívás esetére elég széles visszatartási joggal ruházta fel, sőt a kiképzés lefolytatásához egyes katonai személyeket, főként tartalékos tiszteket erre a célra vissza is kellett tartani. Leginkább az 1920 és ennél idősebb évfolyamú - mindaddig még tényleges katonai szolgálatot nem teljesített - póttarta47
