Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Dokumentumok, visszaemlékezések
összekötő járőrt, egy ellenőrzésre menő tisztet, vagy mint itt tegnap történt, egy fedetlenül mozgó katonát.” Ezalatt a 9./L, 3 9./II. zászlóaljak, valamint a 7./II. zászlóalj és a négy tüzérosztály is végrehajtották a felváltásokat. ( Az egész tüzérség az Orawa patak völgyében van, s ahhoz nyugatra csatlakozva Korostow környékén. Ez - a benne vezető kisvasúttal a hadosztály ellátásának kereszt tengelye is!) A 7./III. zászlóalj mint hadosztály tartalék ugyanide került. Aug. 27.: „A tüzérek után a 9. ezred parancsnokához mentünk. Szász ezredes jelentette, hogy egy éjjel előreküldött felderítő járőre oroszokkal ütközött össze - 2 halott. Az egyik támpontban - szintén az I. zászlóaljnál orosz leselkedők 2 embert megsebesítettek és elhurcoltak! A 9./III. zászlóaljnak (101. német hadosztálynál) saját tüzérségi tűztől 1 szakaszvezető hősi halottja és 2 tiszt sebesültje van. A Korostow-i útelágazásnál 1 légvédelmi tüzér hősi halott, visszahulló szilánktól.-” Aug. 29-én: „A 9. gyalogezred első vonalátjártam végig. A durvább hibákat a helyszínen kijavítottam, a berendezkedésre és a magatartásra szóbeli kiegészítéseket adtam. Az I. zászlóaljnál nagyobb hibát nem is találtam. A 39.Hl. zászlóaljnál úgy láttam, hogy Pátkay-Lipták őrnagy is megállja a helyét. Jelentette, hogy a zászlóalj védőállásának közepén lévő „Fulda” támpontot az oroszok egész éjjel kézigránátozták és géppisztolyozták, de az emberek megállták helyüket. Ki is mentem hozzájuk iziben, hogy megnézzem és megdicsérjem őket. A támpont parancsnoka: Annus zászlós azt jelentette, hogy az oroszok egész éjjel „körülrajongták” őket. 10-15 m-ről dobáltak kézigránátokat, de betömi nem mertek. Reggel azután eltakarodtak. Ebből azt következtettem, hogy csak egy felderítő járőrről lehetett szó, amely védelmünk helyét és szívósságát próbálgatta. Mivel azonban nagyobb erő is jöhet - Annusnak elrendeltem, hogy a már a támpontban lévő dróttal - kézigránát távolságra, a szerencsére már beásott figyelőktől drótozzák körbe magukat még ma! A támpont közepén lévő foldbeásott és gallyakkal befedett parancsnoki óvóhelyet is megnézve, az embereket is megdicsértem, kifejezve ama reményemet, hogy ma éjjel is ki fognak tartani. (A drót emeli a biztonságérzetet.) Kézigránátokat ígértem és kértem Annus embereinek, az ezredparancsnokságnál pedig megbeszéltem az utánszállítási vonal részleges áthelyezését, mert az most egy darabon a főellenállási vonal előtt halad.” Szept. 9-én: „Erős a lehűlés - ami a közelgő telet juttatja eszünkbe - és sűrű a köd, ami ugyan fokozott éberséget követel, de lehetetlenné teszi észrevenni az orosz repülőket, amik most már éjjel-nappal zavartalanul működhetnek. A 9. ezred tegnapi járőrfelderítése semmi eredményt nem hozott! Foglyot nem ejtettek de három emberünk megsebesült. Sajnos itt is úgy vagyunk, mint Bácskában voltunk a partizánokkal. Akár a mi embereink mozogtak, akár lesben álltak, mindig a mi embereinket lepték meg, s mire magukhoz tértek, a partizánok már nem voltak sehol. Az alföldi magyar (s az egész csonka Haza az!) fél az erdőtől és a sötétségtől s ezért egyiknek előnyeit sem tudja hasznára fordítani. Ezen csak sokszoros éjjeli gyakorlattal lehetett volna segíteni. De túl kényelmesek voltunk s ezért most vérrel fizetünk! 475
