Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)

Dokumentumok, visszaemlékezések

Hankovszky egyébként a 9. ezrednél is kiosztott 10 bronz vitézségi érmet. Én ezen nem vettem részt, hanem a hadosztály és a hadtörzs tartalék konkrét alkalmazásához szükséges feltevéseket dolgoztam ki, amiket Hankovszky rám bízott.”

Szept. 17-én: „Banowate-ról kivezettettem magamat a 9./III. zászlóalj-parancsnoksághoz . Szegény Harkay százados keserűen panaszkodik a németekre! Több mint három hete vannak már állásban, négy hete nem ettek meleg ételt és nem kaptak postát! Ezzel szemben a németek által elrendelt és kellő előkészítés nélkül, ismeretlen aknamezőkön át éjjel végrehajtott vállalkozásoknak eddig 14 halottja és 74 sebesültje van, - köztük 5 tiszt, ebből kettő századparancsnok! Ha így megy tovább, egy hónap múlva nem lesz egyetlen tisztem sem. S mindezt a legteljesebb eredménytelenségért! Még egy oroszt sem fogtak el! Harkayt az nem vigasztalta meg, hogy minden német alárendeltségbe került magyar egység sorsa ez! Kíméletlen kihasználás, gyalázatos ellátás! A gyenge szövetséges sorsa! De azt is megmondtam neki, hogy a 20. Hl. zászlóalj pár nap múlva felváltja, s akkor talán visz- szakerül a hadosztály alárendeltségébe!”

Szept. 18: „A 39./II. zászlóaljat rendben és elég jó hangulatban találtam. Tüzelőállásai és fedezékei jól kiépültek, támpontjaik be vannak drótozva, az orosz - miután meggyőződött róla, hogy nem szaladtak el - békében hagyja őket. Veszteségük alig van. Hazafelé a rendes úton (a Granow-i kisvasút mentén) mentem, a 9. ezredparancsnokságot is meglátogatva. Szász ezredes jelentette, hogy I. zászló- aljának 16-án végrehajtott, de kellően elő nem készített vállalkozása 6 halottat, 9 eltűntet és 15 sebesültet „eredményezett” - vagyis egy egész szakasz esett ki a zászlóalj védelméből - valószínűleg a felületesség, vagy a „szakmabeli tudás” hiánya miatt. Kezdek kiábrándulni a zászlóaljparancsnokból - Károlyfalvy századosból.”

Harcok a Szeged-algyői hídfőállásért 1944. október 8-10-én

Bondor Vilmos főhadnagy (USA, Kalifornia), a nyíregyházi 12. gyalogezred egyik századparancsnokának visszaemlékezése. (Részlet) A 42. ikerezed III. pótzászlóalja 1944. szeptember 22-23-án Aradon minden nehézfegyverét elvesztette. Október 6- ig Csanádpalotánál az országhatárt védte, s a község szovjet csapatoktól történt szeptember 25-i visszafoglalása is a zászlóalj nevéhez fűződik. Bondor Vilmos október 6-7-én Királyhegyes-Földeák-Hódmezővásárhely érintésével bekerítő gyűrűkön át vezette leszakadt századát. Az algyői hídon keltek át a Tiszán, s itt csatlakozott a 23. tartalék hadosztály 51. gyalogezredéhez.

„Az ezredparancsnokságnak kapóra jött a századom megérkezése. így alapos tájékozódást kaptam a Tisza-Maros szögletében lefolyt harcokról és az ellenség helyzetéről. Közben még a Fonyó őrnagy vezette egységből is érkeztek emberek, akik a visszavonulások alatt lemaradtak.

Az általános vélemény az volt, hogy az ellenség nem marad sokáig tétlenül. Szegedre már bevonultak és onnan fogják elkezdeni a hadműveleteket a Duna476