Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A háborúba való belépéssel az országmozgósítási kormánybiztosság (OM) feladatköre is jelentősen megnőtt, s szervezetét is fejleszteni kellett. Nagy és komplex munkát igényelt, hogy a háborús személyi szükségletet és a háborúhoz szükséges anyagi- és élelmiszerellátás összhangját meg tudják teremteni. Ezt a célt szolgálta a mentesítések rendszerének szinte állandó, a Honvédelmi Minisztérium igényei szerinti alakítása, amellyel a háborús személyi szükséglet, igénybevétel is nyomon követhető volt. A hadiüzemi munka katonai szolgálatnak minősült, ezért itt a mentesítés szinte automatikus volt, az üzemek vezetőinek létszámigényét azonban egyeztető tárgyalásokon rögzítették, s hagyták jóvá. A mezőgazdaság munkaerő-szükségletének meghatározása már bonyolultabb, nehezebb volt, ezért részletes honvédelmi-, földművelésügyi miniszteri rendeletekkel igyekeztek útmutatást adni. A mezőgazdasági őstermelőket eleve mentesítették, de a mezőgazdaságban dolgozókat már csak meghagyásokkal. A mentesített személyek listáját 1941. május 10-ig állították össze. Meghagyást elsősorban a 48 éven felüliek, másodsorban a 34 éven felüliek kaphattak. Ez alatt már csak kivételes esetekben, kérvényezés és igazolások révén és csak átmenetileg mentettek fel személyeket a katonai szolgálat alól. Ilyen volt pl. az 1942-es tavaszi nagy árvíz és belvizek után az árvízkárosultak családfenntartóinak, vagy a cséplések idejére a cséplőgép-ellenőröknek stb. mentesítése is. A kötött közellátást érintő mezőgazdasági termelés munkaerő-szükségletét a városi közmunkákhoz hasonlóan munkásszázadok, vagy szakaszok, kivételes esetben félszakaszok igénylésével és igénybevételével biztosították. A Szeged városi hivatalok, intézetek, intézmények és a város tulajdonában lévő üzemek, a polgári szabadfoglalkozásban dolgozók stb. mentesítésénél 1941/42. évben már eleve háborús, vagyis csökkentett létszámot állapítottak meg. Ezt már 1941-ben is többször szigorították, illetve nagyobb mértékben csökkentették a keretszámot. A belügyminiszter 1942. január 16-án a BM 375270/1942/ XVIII/1942. jan. 16-i rendeletben a polgári foglalkozásban való meghagyás eljárási szabályait és egyes rendelkezéseit módosította, a korábbi meghagyásokat pedig az 1914-ben és azután születettekre vonatkozóan hatálytalanította. A megszorítások, keretszámcsökkentések és az ezekhez kapcsolódó módosítások sokirányúak voltak. A fenti rendeletet követően előírták, hogy a honvédség tartalékának és póttartalékának négy legfiatalabb évfolyamába tartozók 28. életévig kivételes esetben sem hozhatók meghagyásra javaslatba. A belügyminiszter 1942. május 29-én már arról rendelkezett, hogy a honvédelmi miniszter által megjelölt különleges fegyvernemekhez és csapatnemekhez tartozó, korábban polgári foglalkozásban meghagyott tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámát radikálisan csökkenteni kell. A város hivatásos tűzoltói közül, elsősorban a légoltalmi szolgálat, illetve esetleges bombázások miatt csak annak a 21 tűzoltónak a meghagyását lehetett kérni, akik a légoltalmi tűzszerészi tanfolyamot elvégezték. 1942. november 2-án újabb korcsoportokban hatálytalanították a meghagyásokat. Mérnökök és állatorvosok csak abban az esetben kaphattak mentesítést, ha nem voltak katonák, s mivel Szegeden ilyen személy nem volt, mentesítési javaslatot nem is tettek. 45
