Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A legnagyobb szervezést lóállományának fenntartása igényelte. Legfontosabb a kincstári lovak ellátásának és gyors mozgósíthatóságának megoldása volt. Ezért létezett egy törzsállománya, amelyet a tüzérlaktanya másik lovardájában helyeztek el. A tartalék lóállomány is eredetileg kincstári lovakból állott, de szigorú ellenőrzés mellett, pénzért Szeged környéki parasztoknak adták ki ezeket, s ezért „vállalkozó lovakként” is szerepeltek. Az ún. harmadik kategóriájú állomány (póttartalék) a magántulajdonú besorozott, mozgósítható lóállomány volt. A háború végére már csak ezek maradtak meg. Az oszlopok összeállításánál a lovakat vegyesen alkalmazták. A fogatolt vonatosztály parancsnoka 1938-1941 között Deseő Sándor alezredes volt, majd 1941-1945 között Istvánfy András őrnagy töltötte be ezt a feladatot. A parancsnokhelyettesi teendőket mindvégig vitéz Damaszlovszky Pál százados látta el. A visszamaradó különítmény (vmk.) parancsnoka 1943-44-ben Székely József tartalékos őrnagy volt. A parancsnoksághoz beosztott tisztek között találjuk Máder Béla főhadnagyot. Az oszlopparancsnokok kivétel nélkül tartalékos tisztekből kerültek ki. A gh. tiszt feladata többrétű volt, mert lóellátó (zab, kukorica, széna, szalma stb.) részlegeket is működtetett és mindegyiknek volt felvásárló, raktározó stb. csoportja is. Zsiga Lajos szakaszvezető, mindvégig vonatműmester, s a bognár és kovács műhelyek parancsnoka volt. Az osztály legénységi állományát főként hozzáértő parasztfiatalok adták, de a fogathajtók, lóápolók között már több volt a nemzetiségi katona. Az V. fogatolt vonatosztály a háború alatt 15 oszlopot állított fel. A hadszínterekre kikerült honvéd alakulatok utánszállítását jórészt fogatolt járművekkel bonyolították le, melyek lassúsága miatt gyakorta akadozott az ellátás. Az 5. élelmező raktár az V. hadtest élelmező intézete volt. Parancsnokságához tartozott az 5. élelmező század, a raktár és az üzemosztály, valamint a gazdasági hivatala. Részét képezte az 5/1. élelmező fiókraktár, amely önálló parancsnoksággal és az 5/1. élelmező szakasszal rendelkezett, és az 5/2. fiókraktár az előbbihez hasonló felállással. Az élelmező raktár állította fel a hadszínterekre kikerült ellátó oszlopokat, amelyek ott a fogatolt vonatoszlop parancsnoksága alá tartoztak és ugyanolyanok voltak, mint a normál kocsioszlopok. Fő feladatuk az élelmezési, ruházati és egyéb felszerelésbeli ellátás volt, ennek megfelelően számos részlegük működött, úgy mint anyagbeszerző (ebben felvásárló, feldolgozó stb. csoport) vágórészleg, sütőrészleg, a javító munkákhoz pedig a szabó műhely stb. Az 5. élelmezési raktár laktanyája és egyéb elhelyezési körletei a Csillagbörtön melletti katonai épületegyüttesben és a városban szétszórva található raktárakban volt. Tisztikarában közismert szegedi polgárokat is találunk, mint dr. Virágh Béla tartalékos századost, a Virágh Cukrászda társtulajdonosát, Faludi Sándor tartalékos századost, a Faludi malom tulajdonosát (a 30-as években operett bonviván is Szegeden), akik a hadszíntérre is kikerültek, illetve Meló Károly főhadnagyot, a Meló kocsma tulajdonosát. Továbbszolgáló altisztek, tiszthelyettesek nagy számban dolgoztak az oszlopoknál, részlegeknél, de a tisztek és a legénység zöme szakmabéli 16