Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
kocsik is a hadszíntérre vonultak, amelyeken még a budapesti színes reklámok is fönt maradtak. A gépkocsizó vonatosztály laktanyája a mai Kálvária úti szerviz épületegyüttesében volt, ahol a vonatparancsnokság és a kiképző keret állománya is berendezkedett. Javító-szerelő műhelye a Rigó utcában, a tüzérlaktanya (volt huszárlaktanya) egyik fedett lovardájában rendezkedett be. Itt főjavításokat is végeztek, sőt a modem gépeken gyártott alkatrészekből új motorokat is össze tudtak állítani. Az osztály parancsnoka mindvégig Dúlossy István alezredes, majd ezredes volt. A vonatparancsnoksághoz beosztott tisztek között találjuk Kerbolth Dániel századost, aki a keretállomány parancsnoka volt, Horváth Ernő főhadnagyot, gépkocsi szertisztet, Csenkér György főhadnagyot, vonatműhely parancsnokot és Vé- szics Endre hadnagyot, az osztály műszaki tisztjét. (Az utóbbi egyébként Móra Ferenc veje volt!) A tisztiállomány zöme tartalékosokból állt, s összetételük a háború alatti folyamatos mozgósítások során nem igen változott. A vonatosztályhoz behívott karpaszományos katonák tiszti kiképzése 3 hónapos gyalogsági kiképzés után Budapesten folytatódott. A Zách utcai Gépkocsizó Tanezredhez kerültek, ahol kb. 4 hónapos speciális gépkocsizó tiszti kiképzésben részesültek, s ezt követően hadapród őrmesterré léptek elő az alakulataiknál. A legénységi állomány az évente bevonuló újonc legénységből, az átképzésben részesült nemzetiségi hadkötelesekből és az időnként behívott tartalék- illetve póttartalék állományból került ki. Minden gépkocsihoz szervezetileg egy-egy vezetőt, illetve segédvezetőt, a sebesültszállító oszlopoknál ezen felül egy egészségügyi tanfolyamot végzett ún. szanitéct osztottak be. A szanitécek között sok volt a visszacsatolt területekről származó szlovák, ruszin és román nemzetiségű katona. Egyébként három oszlopa folyamatosan állományába tartozott, a 3. oszlop egyben a központi tartalékos tisztképző tanfolyam részét képezte. A felszerelt tehergépkocsi oszlopokhoz bevonultatott műszaki képzettségű szerelők felkészülve a gépkocsik menet közbeni javítására, anyagpótlásra illetve üzemanyagellátás biztosítására az oszlopokba beszervezett műhelykocsikon teljesítettek szolgálatot. Az V. gépkocsizó vonatosztály a háború alatt 8-10 gépkocsizó tehergépkocsi oszlopot és 7-8 sebesültszállító oszlopot állított fel. A hadműveleti területen gyakorta változott az alárendeltségük, de szervezetüket mindvégig megtartották.* 8 Az V. fogatolt vonatosztály közvetlen elődje az 1919 júliusában Temesvárról Szegedre beérkezett 7. vonatpóttár volt, amely szegedi vonatosztaggá alakult és besorolt a Nemzeti Hadsereg hadrendjébe. Parancsnoksága a tüzérlaktanyába települt. Kiképző keretállománya, s „országos járművei” (szekerei), továbbá javító, bognár és kovács műhelye is a laktanya tágas udvarán helyezkedett el. Szervezeti rendje, mint ahogy feladata is, a gépkocsizó vonatosztályéhoz volt hasonló, de 1938-ban már 5 oszlopot fel tudott állítani. ( 8 Dr. Papos Mihály karpaszományos zászlós (Szeged) visszaemlékezése, foljegyzése és eredeti dokumentumai és Bozsó József tartalékos zászlós (Szeged) visszaemlékezése 15
