Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
az árkásztábor parancsnoka egyszer változott. Előbb Depner Artúr őrnagy, majd Mócz-Richter Miklós őrnagy (később alezredes majd ezredes) látta el a parancsnoki tisztet. Segédtisztje, egyben az árkásztábor törzsének parancsnoka rövid ideig vitéz csenkei Csenkey István százados volt. Parancsnokságuk alatt az V. hadtest három gyalogezredének, nevezetesen a 7., 9. és 20. árkászszázadának kiképzése folyt a táborban.7 A korábbi vonat és gépkocsi vonat osztagok az 1938-39-es hadseregszervezési rendelkezések alapján szerveződtek osztályszintűvé. A „vonat” ma már hadtörténeti fogalom, a második világháború idején is még a hadra kelt seregtestek anyagi eszközeit szállító szervek, úgymint csoportok, oszlopok, osztagok, részlegek, írének gyűjtőneve volt. A harcoló alakulatok anyaországtól, hátországtól való távolsága tovább növelte a vonatosztályok jelentőségét, így a Donnál harcoló 2. hadsereg harcos alakulatainak több mint dupláját tette ki az azokat kiszolgáló egységek száma. Szegeden is, mint általában a hadtesteknél 1939-től egy-egy fogatolt-, illetve gépkocsizó vonatosztályt állítottak fel, amelyek 1940-re elérték a háborús hadrafoghatóság szintjét. Közvetlen elöljárója mindkét osztálynak a hadtest vonatügyi szakelőadója volt, aki a hadtestparancsnokság vonatparancsnokaként is tevékenykedett egyben. A hadműveleti területen a seregtestek hadrendjébe tartozó vonat alakulatok minden tekintetben az illető seregtest parancsnokának voltak alárendelve, és az anyagi vezérkari tiszt parancsnoklása alá tartoztak. A vonatosztályokhoz tartoztak: a seregvonat, csapatvonat, műszaki vonatalakulatok, a hadtápalakulatok, tábori őralakulatok, személyirányító és anyaggyűjtő szervek. Az V. gépkocsizó vonatosztály 1938-tól jelentős méretű minőségi és mennyiségi változáson esett át. A gépkocsianyag nagy részét a háború kitörése idején a lengyel hadsereg tagjai által magukkal hozott kocsiállomány, a német hadseregtől vásárolt, akkor korszerű Ford tehergépkocsik, illetve sebesültszállító kocsik, továbbá a honvédségnél korábban kiképzési célokat szolgáló gépkocsik képezték. Az utóbbiak között 5 db első világháborús láncmeghajtású, külső sebességváltós is volt, amelyek akkor már technikai különlegességnek számítottak, a közforgalomban nem is használták, csak a gyakorló tereken. A háború alatt az osztálynál megfordult gépkocsik száma megállapíthatatlan, mert egy-egy oszlop felállítása és hadszíntérre történt kiküldése után akadozó utánpótlást kaptak. Kezdettől fogva nyilvántartották a polgári tulajdonban lévő személy és tehergépkocsikat is, ha szükség volt rájuk, igénybe vették, sőt a behívásuk idején a szerelőműhelyben fel is újították ezeket. A háború kezdetén ebből még furcsaságok is adódtak. A gyorshadtesttel, amelynek viszonylag nagy gépkocsi állománya volt, a vezérkari jelentések szerint a sebtében történt mozgósítás során olyan polgári 1 Vitéz csenkei Csenkey István ny. őrnagy (Szeged, Juhász Gy. u. 2/a.) Szabados Ernő zászlós (Szeged, Gogol u. 2.), Túri Géza hadapród őrmester (Szeged, Retek u. 7/a.) és Széli László zászlós (Szeged, Vedres u. 10.) visszaemlékezése és dokumentumai 14
