Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
műszaki parancsnoka lett, Toókos József alezredes (1940-41) majd Henrik János alezredes (1941-44) és végül Mateika Rezső alezredes (1944-45) voltak. A zászlóalj segédtiszti, egyben a zászlóaljtörzs parancsnoki tisztséget 1942-44 között Lugossy Ernő őrnagy töltötte be. Az utászalakulatok általában századonként illetve félszázadonként kerültek bevetésre. A gyalogzászlóaljak vagy gyalogezredek támogatására alkalmazták őket. Természetesen hadosztály- vagy hadtestközvetlenként gyakori volt önálló bevetésük is. Az alapkiképzés után a személyi állományuk a különbözőképpen specializálódott századokba került. Mozgósításkor az 1. század állította fel általában a kerékpáros utász alakulatokat. Az V. utászzászlóalj békealakulatában az 1. század parancsnoka Baróti (Babacsuk) József százados, majd vitéz Tövisváry Brúnó százados, a 2. századé Balogh Imre I. százados, majd Lugossy Ernő százados (később őrnagy) volt. Mozgósításkor a tartalékosok bevonulása után a 2. századot az a Preplár Károly százados vitte ki a hadműveleti területre, aki kiváló úszó volt és fivérével együtt országos bajnokságot is nyert. A 3. századot csak mozgósításkor állították fel, parancsnoka vitéz csenkei Csenkey István százados lett. Magyarország háborúba lépése előtt 1939-41 között a zászlóalj 2-3 mozgósított százada az V. utászzászlóalj kötelékében került alkalmazásra. A Szovjetunió ellen viselt háborúban már önálló és megerősített századokként a 117. és a 153. hadrendi számmal ellátva kerültek a hadműveleti területre. 1939-40-ben az utászzászlóaljakban a 3. század még vegyiharc század volt, amelybe 1938-tól bekerültek a vegyesdandárok gázvédelmi századának lángszórós szakaszai is. De már felállt a piliscsabai 101. gépkocsizó vegyiharc zászlóalj is, amelybe Szegedről mozgósított szakaszokat vezényeltek. A szegedi utászzászlóalj vegyiharc századának - korábban gázvédelmi századának - parancsnoka vitéz Deák Gedeon százados volt, akit a század kiválása után őrnaggyá léptettek elő. A század ugyanis 1941-ben önállóvá vált és hadtestközvetlen alakulat lett. Az 1938-as hadseregfejlesztést követően az utászok mellett felgyorsult az ár- kászok képzése is. Szegeden 1919—20-tól folyamatosan volt egy árkászszázad. Az új hadrend szerint minden gyalogezredben volt egy ezredközvetlen árkászszázad, ők adták a bürüt is és nehézfegyver századokhoz osztották be őket. (Bürüsök = rögtönzött áthidalásokhoz, kötelekhez erősített pallódeszkákból álló speciális gyalogépítmény készítői.) Akiképzés intenzívebbé válása érdekében 1939. október - 1943 között a szegedi hadtestnél is V. árkásztábort létesítettek. Ezek a műszaki bázisok víz mellett települtek, s kimondottan kiképzési feladatuk volt, a gyalogezredek ár- kászszázadainak kiképzése itt történt. Csak parancsnokságuk és kiképzőkeretük volt. Alakulatokat nem állítottak fel. Parancsnoksága mindössze öt főből állt, gazdaságilag az utászzászlóaljhoz tartozott. Szegeden is inkább csak nyári kiképző tábornak tekinthető, ahol a Boszorkány sziget felső, északi részén tartalékosokat és póttartalékosokat képeztek ki. Az utászoktól alapvetően az különböztette meg őket, hogy az utászok 3 tonnánál erősebb hidakat vertek, az árkászok pontonokra épülő hidakat építettek, továbbá hevenyészett erődítések, bunkerek, rejtett lövészárok- rendszerek megépítésében működtek közre. Az ideiglenes helyzetnek megfelelően 13
