Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
augusztus 8-án Szeged-Rókus pályaudvarról szállították el őket Voloc-Munkács területére. A Hunyadi-állásban töltött időszakban az arcvonal mögött Tucholkán helyezkedtek el, majd innen Szolyvára települtek. Itt már a súlyos sebesültek ellátását alig győzték, a könnyebb sérülteket, gyógyulókat Debrecenbe és Budapestre szállították. Az október végi visszavonuláskor Sátoraljaújhelyre vonultak vissza. A november eleji átszervezéskor az V. hadtestparancsnokság a maga irányítása alá vonta. 1945. január közepén Rozsnyó-Besztercebánya irányába vonultak vissza, majd az egészségügyi alakulatok is Morvaország területére kerültek pihenőbe, illetve a magyar alakulatok teljes átszervezése céljából. Az egészségügyi oszlop és a tábori kórház két sebesültszállító gépkocsioszlopát az V. gépkocsizó vonatosztály Horgoson állította fel és Szeged-Tisza pályaudvarról augusztus 8-án szállították el Volóc-Munkás körzetébe. A 13/1. sebesültszállító gépkocsioszlop német Opel gyártmányú, sebesültszállítás céljaira gyártott 10+2 db gépkocsiból állt. Az oszlop parancsnoka Fellegvári György tartalékos zászlós volt. A 13/2. gépkocsioszlop csak bevonultatott, nagyobb típusú személygépkocsikkal rendelkezett, amelyekben sebesülteket alig lehetett szállítani. Másrészt a rossz hegyi utakon gyorsan elhasználódtak, a vegyes típusok miatt alkatrész utánpótlásuk és javításuk sok gondot okozott. A két kocsioszlop csekély veszteséget szenvedett és november 3-a után osztozott az egészségügyi alakulatok sorsában.156 A szegedi V. Helyőrségi Kórház a háború alatt összesen 6 tábori kórházat és 11 egészségügyi oszlopot állított fel. Visszamaradó különítménye a parancsnoksággal, orvosokkal és bevonultatott medikusokkal, őrszemélyzettel, a kórház mozgatható műszereivel és nagyértékű gyógyszertartalékával 1944. szeptember 29-én a katonai kiürítéskor hagyta el Szegedet. Kijelölt települési helyére a Kaposvár melletti Kaposfőre vonult. Parancsnoka dr. Laborczy Vilmos orvos őrnagy, november 1-jétől orvos alezredes volt. Orvosai közül a sebészetet dr. Hunyadi János tartalékos orvos százados vezette. Kaposfőn nem sok időt töltött a kórház, mert október végén Esztergomba helyezték, ahol hátországi betegellátásra kellett berendezkednie. Rövidesen az arcvonal Székesfehérvár-Ercsi vonalára helyeződött át, ezért front mögötti szolgálatra, tábori kórház felállítására kellett felkészülnie. A Ferenc-rendiek Szent Antal Gimnáziumában rendezkedett be, a tábori lelkészi szolgálatot a jezsuita páter Faragó László főhadnagy látta el. Budapest orosz bekerítése miatt december 23-án a kórházat evakuálták. Az ott maradt 300-400 magyar, német és pár szovjet sebesült ellátására Németh András karpaszományos tizedes és Kovács István karpaszomá- nyos honvéd szegedi medikusokat hagyták hátra. A helyőrségi kórház Esztergomból Mosonmagyaróvárra, majd 1945 februárjában Németországba települt, de pontos elhelyezkedéséről nincsenek adataink.157 156 HL KSZV napló (gyűjtött adatok), Fabinyi József i.m. 128-130. 157 A szegedi Helyőrségi Kórház hánytatott sorsáról dr. Németh András szegedi orvos regényt írt. Németh András: Tétova esztendő. Magvető sorozat Bp., 1988. 135
