Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
Turkától délre húzódó völgyben jelentős szovjet erők vonultak délkelet felé Kozova irányába. A hadműveletek ilyetén való alakulása a gyaloghadosztályt gyors visszavonulásra késztette, maga után hagyva a Paraszka-gerinc aljában keletkezett kis magyar hősi temetőt. Szeptember 28-tól kezdve a gyaloghadosztály igen nagy, majd 30 km kiterjedésben nehéz és véres harcot folytatott. A 9. gyalogezred parancsnoksága az I. és az utolsó pillanatban visszaérkezett III. zászlóaljjal vonult vissza. Az éppen csak épülő és kedvezőtlen kopasz hegyeken húzódó, tehát alkalmatlan dolzki állásban már nem tudott megkapaszkodni, mert már ettől nyugatabbra is beszivárgó szovjet csapatok voltak. Az ezredutóvéd, - amely kb. 500 főből állt, és Gunda Miklós főhadnagy vezette - csak szeptember 30-án kezdhette meg a visszavonulást. Közben ugyanis a 39/11. zászlóalj, és az utóvéd kisebb szakasza is fogságba esett, s csak az utóbbiakat sikerült fél napos harcban kiszabadítani. A gyaloghadosztály a történelmi határon húzódó Szent László-állást csak nehéz harcok árán tudta birtokba venni. Ebben a védőállás-rendszerben szeptember 29-e és október 7-e között igen kemény harcok folytak. A seregtest jobbszárnyán a 7. gyalogezred, - megerősítve már a határmenti őrsökkel és erődszázadokkal - a Beszkid-hágót és környékét védte. Itt a szovjet csapatokat délről, Románia felöl már harckocsik is támogatták. A legválságosabb helyzet azonban a Vereckei-szoros és körzetében alakult ki, amelyet a 9. gyalogezred védett, s ahol állandó válsággócok alakultak ki. Az ezredutóvéd a szovjet csapatokon átszivárogva elfoglalta Smorzét, ugyanakkor a határmenti őrsökből összeállított csendőrszázad visszafoglalta a Jaszeniova magaslatot, az állásrendszer részét. Másik veszélyes betörés a Vereckei-hágó melletti Zupaniel község felől, azaz délkeletről alakult ki, amely ha még 3 km-t halad , kettévágja az egész seregtest arcvonalát. Október 2-án éppen ekkor érkezett a Vereckei szoroshoz az ezredutóvéd, amely nagy meglepetést okozott az ezredparancsnokságon, mert már biztosra vették fogságba esését. A kellő pillanatban érkezett az I. zászlóaljhoz. A 2. század ugyanis Falkay György főhadnagy vezetésével veszteségteljes és eredménytelen ellentámadást hajtott végre, s a szovjet aknatűzben maga a századparancsnok is súlyosan megsebesült, majd Szolyván a tábori kórházban meghalt. így az ezredutó- védet azonnal harcba is vetették és október 3-ra megszilárdították a védővonalat. Közben a 9/III. zászlóalj is nehéz harcokban visszafoglalta a Pikuj hegységet.142 Mindez csak átmeneti segítséget jelentett. A szovjet csapatok számszerű és tűzbeli fölénye, állandó nyomása, s az erős légitámadások miatt a seregtest parancsnoka már október 2-án javaslatot tett a jól védhető Árpád-állásba való visszavonulásra. Az 1. hadseregparancsnokság a németek tiltása miatt ezt nem engedélyezte. Végül Hankovszky Gyula vezérőrnagy, hadosztályparancsnok október 7-én maga adta ki a parancsot a visszavonulásra. Az Árpád-állásban október 7-25 között 142 Fabinyi József i.m. 148 149. és Gunda Miklós i.m. 5. 124
