Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
folytattak védelmi harcokat. Közben október 18-án Hankovszky vezérőrnagyot Sövényházy-Herditzky Jenő altábornagy váltotta fel. Az Árpád-állásban új alakulatok léptek a 13. gyaloghadosztály kötelékébe (Baumann-csoport, három erődszázad stb.). A 9. gyalogezred parancsnokságának csoportja - megerősítve egy erődszázaddal és egy utászszázaddal - a Vezérszállás és Szolyva közötti utat zárta le és védte. Az Árpád-állást sikeresen védték. Október 20- tól azonban kritikussá vált az 1. hadsereg helyzete, mert a debreceni csata után a szovjet csapatok elérték a Tiszát. Északról a 4. Ukrán Front egyre nagyobb erőkkel támadott és a 13. gyaloghadosztályt is a bekerítés veszélye fenyegette. Október 24- től fokozatosan megkezdődött a seregtest kivonása és halogató védelemmel a Munkács előtti védőállást kellett elfoglalnia, majd a Zemplén hegység keleti oldalán kellett védelembe átmennie. Munkács-Szerednye közötti állást már nehéz és zavaros körülmények között lehetett elfoglalni. Munkácstól délre 26-án reggel egy szovjet gépkocsizó lövész kötelék közelítette meg a várost, majd egy páncélos alakulat is a Latorcán átkelve a Munkács- Ungvár közötti úton tört előre. Sürgős volt tehát a szerednyei védőállásba visszavonulni. A szovjet csapatok szinte minden irányból támadtak, s így a visszavonulás Szerednye-Ungvár felé már nehéz körülmények között és állandó harcban történhetett. Az alakulatok is szétszóródtak, de a Nagylázra majd Ungvárra visszavonult hadosztály-parancsnokság sem volt abban a helyzetben, hogy összefogja őket és megszervezze a védelmet. (A közvetlen szovjet páncélostámadások miatt szinte állandó menetben volt Ungvárig!) A zavaros helyzetben október 27-én éjjel a 9. gyalogezred parancsnoka Szász Ferenc ezredes törzsével és pontosan nem ismert részeivel Szerednye körzetében átállt a szovjet csapatokhoz, más részei fogságba estek. Ugyanez történt a 7. gyalogezrednél, ahol Tormássy-Szávits Sándor ezredparancsnok vezetésével következett be az átállás. A jelentősen lerövidített arcvonal csak a Zemplén hegység vonalában szilárdult meg és november 3-án Sátoraljaújhelytől északra Céke községben a 13. gyaloghadosztály-parancsnokság megkezdte a csapatok rendezését. A 9. gyalogezred szeptember 28. óta folytatott harcokban létszámban 75%-os, felszerelésben 100%-os veszteséget szenvedett. Az 1. hadsereg-parancsnokság megkezdte a hadsereg átszervezését, a 9. gyalogezred maradványai az ungvári 24. gyaloghadosztályba kerültek és az arcvonal jobbszárnyán harcoltak tovább. Előbb Tálya-Mád körzetében egy kisebb része, majd december 9-én Mezőzomborban (Szerencs mellett) a 9/1. zászlóalj törzse került szovjet fogságba. Kisebb töredékei 1945 elejétől Szlovákia területén harcoltak, a visszavonulás során eljutottak Zsolnáig, onnan Morvaországba, ahol Brün körzetében orosz fogságba estek.1,13 A 9. gyalogezred visszamaradó különítménye (vmk.) 1944. szeptember 29- én vonult el Szegedről és Baja-Pécs-Kaposváron át Kaposfőre, a várostól 20 km-re 143 143 Fabinyi József i.m. 150-154., Temesi Ferenc t. zászlós és Barna József honvéd visszaemlékezése. 125
