Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
\ dász század és a Szenttamáson állomásozó kisebb egységek megállították az előre nyomuló szovjet ékeket, majd a beérkezett Kühlwein tábornok csoportjával visszavetették őket Óbecséig. Az összecsapásban számos szegedi határvadász is hősi halált halt. Kühlwein tábornok ezeket az erőket és a Ferenc-csatorna mellett a Tiszánál bevetett egyéb kisebb alegységeket önkényesen alárendeltségébe vonta és a harcok után Újvidékre vonult vissza. A parancsnokló 5. honvéd kerület parancsnok Kálmán Imre vezérőrnagy többszöri kérése és kétszeres személyes közbenjárása ellenére önkényesen visszatartotta a magyar erőket. Végül csoportjával különösebb ellenséges nyomás nélkül feladta Újvidéket, a dunai hidat maga után felrobbantva átkelt Horvátországba és nagy kerülővel Eszék érintésével Pécsre vonult.122 Ezzel a Bácskában lévő csekély magyar erők tovább gyengültek. A meglévő csapatok - a 16. határvadász zászlóalj és pótzászlóalj részei, a 2. és 3. folyamzár zászlóalj és folyamőr pótzászlóalj lövész részei, az 1. lovas harckocsi pótzászlóalj, a bácskai légvédelmi figyelő őrsökből Zomborban rögtönzött légvédelmi lövész zászlóalj, a 39. őrgyalogezred részei, s az 55. utász pót-század - a bajai hídfőre támaszkodva a szovjet erőkkel harcérintkezésben maradtak. Feladatuk az volt, hogy túlerő támadása esetén a bajai hídfőállásba, illetve a bezdáni és mohácsi dunai átjárók felé térjenek ki és a folyamszakasz biztosítását vegyék át. A jórészt rögtönzött és fegyverzetük jellegéből földi harcra alig alkalmas csapatok folyammegfigyelésre sem voltak elegendők. Ezért október 8-án dunántúli kiképző és felszerelő központokból hat rögtönzött lövészszázadot irányítottak Bajára, amelyek 17-én érkeztek be. Október 17-én az 5. honvéd kerület parancsnokság harcászati feladata megszűnt. További működését mint „5. kerület parancsnokság”, kiürítési területén Kaposvárott folytatta 1945 tavaszáig. 1945 márciusában megindult szovjet offen- zíva idején Lenti-Muraköz irányába vonult vissza, s a parancsnokság egy része itt Lendvarózsavölgyön orosz fogságba esett. Maga a parancsnokság és törzse a délausztriai Deutschlandsbergben, nem messze az orosz-angol zónahatártól május 12- én került szovjet fogságba. A hozzá tartozó leharcolt egységeinek zöme a bajai hídfőbe került. Itt a 7/II. tábori pót-zászlóalj, a közben Eszékről Bezdán térségébe visszakerült 16. határvadász zászlóalj, a határvadász portyázó századok és a 13. tábori felderítő pótszázad az 5. tábori póthadosztály alárendeltségébe került. A Bácskába települt alakulatok nagyobb része, köztük a 39. őrgyalogezred és az 55. utász pótszázad is az 1. folyamdandár alakulatai közé sorolt be.123 Az 5. tábori póthadosztály Bácskából történt elszállítása után nem sokáig maradt a már tárgyalt Dráva-szakaszon. Előbb a Matoltsy-csoporthoz vontak el tőle jelentős erőket, majd október 10-én a 20/1. pótzászlóaljat Bezdán-Mohács, a 9/III. pótzászlóaljat pedig Baja területére csoportosították át. A póthadosztály parancsnoksága október 12-én a Drávatorok és Szekszárd közötti szakaszon átmenetileg a 122 HL Vkf. 1. oszt. 1790/Főv. hdm. 1944. (X.21.) 123 HL Vkf. 1. oszt. 1667/Főv. hdm. 1944. (X.17.) 110
