Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
vezetést is átvette. Mivel a fővezérség már október 8-án utasította, hogy szervezze meg a bajai Duna-átjárók biztosítását, október 20-án intézkedés történt bajai összevonására is. A fővezérség intézkedésére megkezdődött az 5. tábori póthadosztály leváltásának előkészítése. Eredetileg a Lengyelország területén tartózkodó és leharcolt 5. tartalék hadosztálynak kellett volna helyére kerülnie, amelyet már korábban a Dráva védelmére terveztek alkalmazni. A magyar seregtest a német Heeresgruppe Mitte (Közép Hadseregcsoport) alárendeltségében lévő 9. német hadsereg kötelékében harcolt és a II. tartalék hadtest többi alakulatával együtt kellett volna hazaszállítani. A németek azonban visszatartották és csak jóval később került haza. Ezért a fővezérség október 19-én csendőrzászlóaljakat vezényelt a Dráva őrzésére „Pajtás” fedőnév alatt a galántai csendőrzászlóaljat Budapestről Siklósra, a szombathelyit Csáktornyára, a kaposvárit pedig Barcsra irányította és szállította. A 3. honvéd kerület parancsnokság a Muraköz, a 4. honvéd kerület parancsnokság a Légrád- Dráva-torkolat közötti határszakasz biztosítását vette át. Időközben azonban a Duna bal partvonalát ellenőrzésük alatt tartó szovjet csapatok most már páncélos erőkkel megerősítve támadást indítottak Bajáért, s az 5. tábori póthadosztály október 22-én Bajaszentistván kivételével a város feladására kényszerült. Igaz, a város ekkora stratégiai jelentőségét már elveszítette. Ezen a napon kezdődött meg az 5. tábori póthadosztály teljes kivonása, de most már Bátaszék környékére, ahová végszállítmánya október 24-én érkezett be. Megerősítésére újabb öt lövészszázadot irányítottak Veszprémből Bátaszékre, és október 22-én az 5. tábori póthadosztály végleg a 3. hadsereg-parancsnokság alárendeltségébe került.124 A Duna szakasz védelmében is rövid időt töltött. Itteni harcászati tevékenységének legjelentősebb eseménye volt, hogy október 25-én hajnalban részt vett a német-magyar együttműködésben Dunkaszekcső és Baja között végrehajtott kereskedelmi hajós áttörés biztosításában. A folyószakasz már szovjet tüzérségi ellenőrzés alatt állt és részben el is aknásították. A Dunán még nagy mennyiségben romániai eredetű és stratégiai fontosságú olajat szállítottak Budapest irányába. A 14 vontatóból, 3 csavargőzösből és kb. 60 megrakott uszályból álló hajókaraván 3 nagyobb és 6 kisebb német dunai hadiegység kíséretében a magyar partvédelem tűztámo- gatása mellett áttörte a szovjet partbiztosítást és folytatta útját. A szovjet csapatok ezt követően kísérletet tettek a folyómeder lezárására. Erős tüzérségi tűztámogatás mellett megkísérelték a szeptember 13-án lebombázott bajai híd meglévő hídmezőinek a folyóba robbantását. Az október 26-i kísérletet a magyar partvédő erők még megakadályozták, de október 28-án hajnalban a szovjet utászoknak sikerült a hidat teljes hosszában felrobbantani, s így a roncsokkal a hajózó utat lezárni.125 A Duna-Tisza közén kialakult kedvezőtlen katonai helyzet szükségessé tette a 3. magyar hadsereg arcvonalának gyors megerősítését. A Duna alsó szakaszának védelmét most már a Drávatorok és Paks között az 1. folyamdandár (parancsnoka 124 HL Vkf. 1. oszt. 1504/Főv. hdni. 1944. (X.12.) és 1739/Föv. hdm. 1944. (X.20.) 125 HL KSZV napló 1944. okt. 28., idézi: Damóy Pál (Hadak Útján. 1962. nov., 10. old.) 111
