Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
hetett irigylésre méltó. Összefoglaló véleményes jelentésükből az látszik, hogy törekedtek az elfogulatlan álláspont kialakítására, s kompromisszumos javaslatokkal igyekeztek a köznyugalmat helyreállítani. A választások eseményeinek rekonstruálása során tényként megállapították, hogy az első és második napon (december 3—4.) egyaránt történtek „rakoncátlankodások”, azaz volt kiabálás, elhangzottak a kijelölő bizottmány tagjait fenyegető kijelentések, valóban betörték a városháza kerítését, és az udvarra betódultak között voltak szavazati joggal nem rendelkezők is. Kiemelték, hogy a rendetlenkedés csak Oroszi megválasztása után, a főbíró-választáskor hágott nagyobb fokra. Véleményüket az alábbiakban summázták: „Lehetetlen ki nem mondanunk azon meggyőződésünket, hogy jóllehet az Oroszi pártiak követték el a rendetlenkedéseket, annak fő oka mégis a kijelölő bizottmány azon tapintatlan eljárásában fekszik, hogy az a választók egy nagy része által kijelöltetni kívánt egyéneket kijelölni éppen nem akarta, s támaszkodva a törvényre, mely a városi tisztújításoknál a kijelölő bizottmánynak a kijelölésben korlátlan jogot ad, nem tartotta szem előtt az 1848-as törvények szellemét, mely nem más, minthogy a választások a nép akaratából follyanak ki.” Megállapították, hogy Oroszi Miklós polgármesterré választása még törvényesen történt, ellenben a többi tisztviselőé már nem, mert a kijelölő bizottmány lemondása után sem Oroszi polgármester, sem a választók nem voltak jogosultak a választások folytatására. A folytatást vagy a felsőbb hatóság döntésének bevárása, vagy a szembenálló pártok egyértelmű megállapodása alapján kellett volna foganatosítani. Mivel Szentesen egyikhez sem tartották magukat, ezért a polgármesteri tisztség betöltése utáni választási eredmények megsemmisítendők, s ezekre nézve új kijelölő bizottmány vezetésével új választás tartandó. Hozzátették még, hogy a kijelölő bizottmánynak adassák utasításba, hogy „a törvény szellemével egyezőleg a kijelöléseknél a szavazattal bírók tekintélyes számának óhajtását figyelembe vegye, s a kijelölésekkel a létező pártokat kielégíteni törekedjék”.122 A vizsgáló bizottság jelentésének megvitatására 1868. január 11-én rendkívüli közgyűlésre hívták egybe Csongrád megye Bizottmányát. A jelentés, valamint az ahhoz csatolt iratok, beadványok, vád- és vádnyilatkozatok felolvasás után — amely közel 5 órát vett igénybe — élénk vita kezdődött. A fő ütközőpontot a jelentésnek az a része képezte, amely a polgármester megválasztását törvényesnek nyílvám tóttá és csak a többi tisztség újraválasztását tartotta szükségesnek. A képviselők egy része az egész választás megsemmisítését követelte, többen a küldöttség álláspontját fogadták el, de elhangzott olyan vélemény is, hogy a tisztújítás egész menete törvényes volt, s akik annak megsemmisítését szorgalmazzák, azok pártoskodnak és semmibe veszik a népjogot. A vita lezárásaként szavazásra bocsájtották a vizsgáló küldöttség jelentését és az abban foglalt javaslatokat. A szentesiek nem szavazhattak, ami azt jelentette, hogy a közgyűlésen megjelent 65 egyén közül csupán 16-an járulhattak az urnához. Vagyis 16 szavazat döntött a szentesiek e fontos ügyében. Az eredmény: 10:6 arányban elfogadták a vizsgáló küldöttség jelentését és javaslatait. A szavazás eredményeként a vizsgáló küldöttség álláspontja megyei határozattá emelkedett, kiegészítve azzal a korábbi határozattal, amely szerint a rendezett tanács törvényes megalakulásáig a régi tanács marad hivatalban. Ez utóbbi kitétel értelmében utasították Oroszi polgármestert, hogy 122 CSML (SzF) 522/1868.-2—41. melléklet, 522/1868. („F” melléklet.) Bizottmányt ir. 88
