Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
napjaiban látogatott Szentesre. A korabeli sajtó tudósítása szerint nem részesült túlzottan meleg fogadtatásban, mivel a „nép egy része szélsőbaloldali eszmékkel van eltelve”, s ezek Pulszky beszédét többször félbeszakították. Mégis az az ígérete, hogy kijárja Szentesnek az úrbéri kárpótlást, és főleg Oroszi Miklós tekintélye elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a szentesiek megválasszák, és a hagyományoktól eltérően idegen személyre bízzák a város képviseletét. Mint látni fogjuk, igen drágán megfizettek a Pulszkyba vetett bizalomért.114 Amikor az augusztus 19-i BM leirat tartalma kiszivárgott, a Váltsági és Gazdasági Bizottság határozott lépésre szánta el magát. Szeptember 9-i ülésén nyíltan megbírálta a minisztériumot, amiért a város által már tucatszám készített és felterjesztett kimutatásokat, valamint a megyei küldöttség véleményes jelentését egyszerűen semmibe vette, és puszta időhúzásból újak készítését rendelte el. A bizottság minden szépítgetés nélkül kimondta, hogy: „Miután a koronás király az alkotmány helyreállítására megesküdött, s azt a törvényes kormány helyreállításával foganatosította is, nem tudjuk felfogni, hogy Szentes városában miért kelljen a provizóriumnak hónapokkal meghosszabbíttatnia, holott már most is tovább nyújtatott, mint kellett volna.” Majd leszögezte, hogy a Váltsági és Gazdasági Bizottság csak addig vette kezébe a város anyagi érdekeire való felügyeletet, míg a gyászos emlékű provizórium tart. Mivel az ország alkotmánya helyreállíttatott, a bizottság nem érzi magát jogosítva ezen minőségben tovább működni. Mindezeknél fogva a Váltási és Gazdasági Bizottság elérkezettnek látja az időt, hogy a maga testületi működését megszüntesse és megbízatását azon közbirtokosság kezébe tegye le, amelyből azt átvette, s lelépésével mutassa meg, hogy nem akar útjába állni a nép alkotmányos képviselő-testülete helyreállításának. A nyilatkozatot a bizottsági tagok egyhangúlag elfogadták, s egyenként aláírták.115 A szeptember 17-i megyei közgyűlés végre napirendre tűzte a szentesi rendezett tanács ügyét. Foglalkozott a Váltsági és Gazdasági Bizottság nyilatkozatával is, s bár az ügy kisebbfajta botrányt kavart, a közgyűlés jegyzőkönyvéből mégis kimaradt. A történteket azonban jól nyomon lehet követni a korabeli sajtóban. Az érintett nyilatkozat felolvasása után az elnöklő Török Bálint első alispán egy gúnyolódó megjegyzéssel kívánta lezárni az ügyet. Kijelentette, hogy „Azon urak, kik ezen nyilatkozatot aláírták, úgy cselekednek, mint 1847 előtt a szentesi igazságkeresők cselekedtek, kik bár a nyilatkozat elején azt mondják, hogy ők azért vállalták el a váltsági és gazdasági bizottmányi tagságot, hogy a község érdekeit az uradalom ellen védelmezzék, mégis ők maguk az uradalom érdekében dolgoznak.” Az első alispán ezen kíméletlen támadását az elfogulatlanok is mély megütközéssel fogadták, s hogy belőle botrányos jelenet nem lett, az — a tudósítás szerint — egyedül a mélyen sértett egyének maguk mérsékletének köszönhető. A történtekre Oroszi Miklós vezércikkben reagált a Szegedi Híradó hasábjain: „ítéljen a közvélemény!” címen. Felvázolta Szentes rendezett tanácsának ügyét, ismertetve az eddigi kudarcokat, bírálva a minisztérium halogatását és a megyei közgyűlés közömbösségét. Kritikájának éle Török Bálint alispán ellen irányult, aki a legutóbbi közgyűlésen nem várt modorban nyilatkozott a szentesiek törekvéséről. Meggyőződése szerint: „Ezen modor oda látszik célozni, hogy az első alispán 114 Deák Ferenc Oroszi Miklóshoz írt levele Kacziány Aladámé ajándékaként Labádi Lajos tulajdona. Vasárnapi Újság, 1867. február 3.; Szegedi Híradó, 1868. augusztus 8. os CSML (SzF) 105, 109/1867. Váltsági és Gazd. Biz. jgyk. 79
