Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
III. A PROVIZÓRIUM IDŐSZAKA 1. AZ ÚJ VÁROSI TISZTIKAR ÉS A GAZDASÁGI BIZOTTMÁNY MEGALAKÍTÁSA A megyei és a városi tisztikarok lemondása 1861 novemberében országos méreteket öltött annak ellenére, hogy a felettes hatóságok igyekeztek meggátolni a tömeges visszalépéseket. A Helytartóság keményhangú rendeletekben utasította a lemondott elöljáróságokat,hogy az új tisztikarok kinevezéséig — személyes felelősség terhe mellett — maradjanak hivatalban. A nyomásnak engedve, Csongrád megye tisztikara november utolsó napjaiban ismét megkezdte működését, és a megyebeli városok elöljáróságait is hivatalaik elfoglalására utasították. Horváth Ferenc főszolgabíró december 5-én továbbította a hivatalban maradást megparancsoló rendeleteket Szentes város elöljáróihoz. Másnap a városi tanács megbeszélésre ült össze. A tanácskozásról többen távol maradtak, köztük Oroszi Miklós polgármester is. A „csonka” tanács határozatban szólította fel őket, hogy személyesen jelenjenek meg a tanács előtt, s a Helytartósági rendeletben említett „kedvtelen következések" szem előtt tartása mellett nyilatkozzanak, hajlandók-e korábbi hivatali állásukat elfoglalni. Ellenkező esetben feljelentéssel fenyegették meg őket. Oroszi polgármester írásos nyilatkozatban bejelentette, hogy kitart korábbi elhatározása mellett, azaz hivatalát semmi körülmények között nem foglalja vissza. Hozzátette még, hogy erről felsőbb helyre nyugodtan jelentést tehetnek. Hasonlóan reagált a többi érintett személy is. Ennek ellenére a „csonka” tanács december 7-én jelentette a főszolgabírónak, hogy Szentes város elöljárósága hivatali működését újból megkezdte. Ezekben a napokban vált ismertté, hogy az uralkodó kinevezte Petrovich Istvánt Csongrád megye királyi biztosává. Petrovich nyomban hozzálátott a megyei tisztikar újjáalakításához. Komoly nehézségek árán december végére sikerült megfelelő számú „megbízhatónak” ítélt tisztviselőt összeszednie, elsősorban a volt abszolutista korszak rendelkezési állományban lévő hivatalnokai közül. A királyi biztos által kinevezett új megyei tisztikar december 30-án letette a hivatali esküt. A megyei adminisztráció élére Vidovich Mihály első alispán, 1848 előtti megyei főjegyző, később cs. kir. törvényszéki tanácsos, valamint Kovács Károly másod alispán, volt megyei főügyész, cs. kir. ál- ladalmi ügyész, majd törvényszéki tanácsos került. Ők kapták feladatul a megyebeli rendezett tanácsú városok elöljáróságainak átszervezését. Szentesen ekkorra igen kritikussá vált a helyzet. A felhalmozódott teendőket 6 hivatalban maradt tisztviselő között kellett felosztani. Három tanácsnok a fentről sürgetett adókivetési és adószedési munkával volt elfoglalva, két tanácsnok a bíráskodási teendőket látta el, egy tanácsnok pedig a megyei tisztségre kinevezett főkapitányt helyettesítette. Az ügyintézés természetesen akadozott. 51
