Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
II. Az alkotmányosság részleges helyreállítása
Okként a személyével szemben megnyilvánuló bizalmatlanságot hozta fel. A közgyűlés nem fogadta el a lemondást. Az előző napi vitával kapcsolatban határozatilag kimondta, hogy bevárják a törvénytelen adó erőszakos úton történő behajtásának megkezdését, s csak e „szomorú perc bekövetkeztével” bízzák meg a tanácsot, hogy a város lakosságának érdekében a legcélravezetőbb intézkedéseket megtegye.67 A határozatban emlegetett „szomorú perc” igen hamar elérkezett. Augusztus 4-én 500-600 fős császári katonaság szállta meg Szentest. A városi tanács augusztus 6-án ült össze a teendők megbeszélésére. Határozatilag kimondta, hogy egy küldöttség által el kell érni az illetékes főhatóságoknál a katonai egzekúció megszüntetését. Küldöttekül Oroszi Miklós polgármestert és Szathmáry Ede főjegyzőt nevezték ki, akik nyomban felutaztak Pestre. Elsőként Tomcsányi József főispánt keresték fel, s kérték a támogatását. Tomcsányi tehetetlennek bizonyult. Következő útjuk az Országos Pénzügyigazgatósághoz vezetett. Itt azt a határozott választ kapták, hogy Szentesről a megszálló katonaság nem vonható el, mégpedig azért nem, mivel elsősorban Szentes segítette Csongrád városát abban, hogy az adóbehajtó katonasággal olyan hosszú ideig dacolhasson. A küldöttek ezzel a válasszal nem térhettek haza. Felkerestek több tekintélyes országgyűlési képviselőt, s megvitatták velük a további lehetséges lépéseket. Többek tanácsára még az éjszaka folyamán Bécsbe utaztak, és kihallgatást kértek gróf Forgách Antal főkancellártól. A kancellár fogadta őket, s megígérte, hogy támogatni fogja a város ügyét a pénzügyminiszternél. Közbenjárására a pénzügyminiszter augusztus 9-én fogadta a szentesi küldötteket. Oroszi Miklós részletesen beszámolt a város helyzetéről. Külön kiemelte, hogy Szentes földművelésből élő lakossága nem tudja az évi termést betakarítani, mert a házát kénytelen őrizni a beszállásolt katonáktól. Ez a kincstárra nézve is káros — érvelt a polgármester —, a megtermelt gabonából tudnák előteremteni az adófizetéshez szükséges összeget. Végezetül kérte a katonaság Szentesről való elvonását, s az egzekúciónak legalább hat hétre történő felfüggesztését. A kérést annál inkább méltányolhatónak tartotta, mivel Szentesen az adófizetés már augusztus 4. óta szakadatlanul folyik. A pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a kérés teljesíthető, de előbb ellenőriztetni fogja, hogy az elmondottak mindenben megfelelnek-e a valóságnak. A kihallgatás végén megígértette a küldöttekkel, hogy a szentesiek a katonaság elvonulása után sem függesztik fel az adó befizetését. Ellenőrzésképp nyomban telegra- fáltatott a szegedi pénzügy igazgatósághoz. A küldöttek által elmondottak igaznak bizonyultak, így határozott ígéretet tett a katonaság elvonására. Orosziék augusztus 12-én tértek haza Szentesre. Beszámolójukban hangsúlyozták, hogy csak átmeneti sikerről van sző, hisz az egzekúció felfüggesztése csak szeptember 15-ig tart, és az adófizetés elakadása esetén folytatódni fog. A felsőbb utasítások értelmében a katonaság augusztus 15-én kivonult Szentesről. Ezt követően a városi elöljáróság kimutatást készített a közköltségen történt élelmezés főbb kiadásairól. Eszerint a katonák augusztus 4-15 között elfogyasztottak 42 mázsa húst, 57 akó bort és 7 akő pálinkát (1 akő = 54,30 liter). Ezek összkiadása megközelítőleg 1340 forintra rúgott. Ezen felül a várost „végrehajtási költség” címén további 284 forint befizetésére kötelezték. Ezekhez járultak az egyes lakosokat sújtó kiadások és károk. E nem csekély tehertétel elenyészővé válik, ha összehasonlítjuk Csongrád város « CSMI. (SzF) 162. 164-165/1861. Közgy. jgyk. 47
