Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
II. Az alkotmányosság részleges helyreállítása
vei, azzal a feladattal, hogy az erőszakos adóbehajtás megkezdése esetén foglalják jegyzékbe a megszálló katonák által az egyes lakosoknak okozott károkat. A közgyűlés ugyanis elhatározta, hogy a lakosság minden megszállásból eredő költségeit és kárait közös tehernek tekinti, s utólag a városi pénztárból megtéríti. Végezetül — a megyei Bizottmányhoz hasonlóan — kimondták, hogy a közgyűlés „mindazokat, kik a törvénytelen adó behajtására akármi kis részben is segédkezet nyújtani elég vakmerők lennének, az 1504. évi I-ső tcz. s más fönnálló hason tartalmú alkotmányos törvényeink ér.”63 A városatyák aggodalma nem volt alaptalan. Még a fenti határozat meghozatalának napján megjelentek Szentesen a Szegedi Cs. Kir. Pénzügyigazgatóság megbízottai — Bosissovich nevű cs. pénzügyi comissárius és Wobesz helybeli cs. adópénztárnok — nyolc fős katonai fedezettel. Minősíthetetlen hangnemben követelték a városi hatóságtól, hogy az adóhátralékosokat szólítsák fel tartozásaik azonnali kifizetésére. Nagy Sámuel helyettes polgármester kijelentette, hogy az általuk követelt császári adót, mint törvénytelent, behajtani nem fogja soha, sem annak behajtásához segédkezést nem nyújt. Közölte azt is, hogy ismerve a lakosság hangulatát, az adót senki sem fogja befizetni, tehát jobb lesz ha elhagyják a várost. Ennek természetesen nem tettek eleget. Csupán arra voltak hajlandók, hogy követeléseik érvényre juttatását másnapra halásszák, bevárva Bálint László polgármester temetését. A temetés után nyomban megjelentek a városházán. Ezúttal taktikát változtattak. A császári hivatalnoki egyenruhát magyaros öltözettel váltották fel, s udvariaskodva azt hangoztatták, hogy szeretik ők a magyarokat, szívben ők maguk is azok, most csak fájdalmas kötelességüket teljesítik. Mézes-mázas szavakkal igyekeztek elérni, hogy a tanács kiadja a város adófőkönyveit (az ún. B tabellákat), amelyekből kideríthették volna az adósok neveit. Próbálkozásuk sikertelen maradt. A jelenlévő elöljárók kijelentették, hogy semmit sem tudnak a B tabellák hollétéről. Mint várható volt, ismét durva, parancsolgató hangnemre váltottak. Katonákkal átkutattatták a városháza valamennyi szobáját, de a B tabellákat nem találták meg. Egy hét elteltével üres kézzel távoztak Szentesről. Csongrád városát ekkor már 300 főnyi császári katonaság megszállás alatt tartotta.64 A várható megpróbáltatások sürgősen szükségessé tették az üresen lévő polgármesteri állás betöltését. A körülményekre való tekintettel nem írtak ki új választást, hanem a képviselő-testület hatáskörébe utalták a polgármester személyének kiválasztását. A képviselők azonban feladatul kapták,hogy puhatolják ki, a nép kit látna legszívesebben a polgármesteri székben. A június 10-i közgyűlésen került sor a polgármester megválasztására. A titkos szavazás eredményeként Oroszi Miklós tanácsnok, a tisztikar egyik legtevékenyebb és legtehetségesebb tagja került ki győztesen. A leadott 104 szavazatból 73-at ő nyert el. Oroszi köszönetét mondott a közbizalomért, de gyönge egészségi állapotára hivatkozva nem fogadta el a polgármesterséget. A képviselők többsége nem nyugodott bele lemondásába. Oroszi Miklós végül engedett az újbóli felkéréseknek, s elvállalta a terhesnek ígérkező tisztséget. Székfoglalójában kérte a tanács éa a képviselő- testület egyetértő támogatását. Ez csak úgy lehetséges — jelentette ki — ha az „egymás közötti meghasonlás, viszály most elfolytva, jövőre pedig kiirtva leend”.65 M CSML (SzF) 95,113/1861. Közgy. jgyk. 64 CSML (SzF) 717/1861. Bizottmanyi ír. « CSML (SzF) 115, 119/1861. Közgy. jgyk. 45
